Egy régi, elhagyott gitár,
minek hangja már sivár,
húrjai öregek, mélyen szólnak,
már rég elhangolódtak.
Poros és kifakult a hangszer,
akár a szívem, mely feladja egyszer.
Ölembe veszem, s játszom rajta,
Már nem zenél úgy, rég nem hagyja.
Halkan, rekedten súgja,
nem kellesz senkinek te kurva!
YOU ARE READING
Néma lelkem halk panasza
PoetryEzüst nyeléseimből kiragadott apró szösszenetek szeretett tárháza