[Zora szemszöge]
Reggel 8-kor egy idegesítő hangon csörgött az ebresztőm. Sóhajtva kikapcsoltam, majd közelebb húztam magamhoz a telefonomat.
Nagyon fáradt voltam, de rögtön írtam a lányoknak:
Zora🌼✨: Jóreggelt lányok, akkor 10-kor a folyónál?
Ashley🌞💞: Rendben! Hozok limonádét, és édességet!
Emma🦕🖇️: Én hozok zseblámpákat, és távcsövet.
Zora🌼✨: Igzalmasan hangzik.
Ashley🌞💞: Elvégre, nem lehetünk eléggé felkészülve.
Emma🦕🖇️: Megyek, megreggelizek. Sziasztok!
Zora🌼✨: 10-kor a folyónál!
Ashley🌞💞: 10-kor!
[Zora szemszöge]
El készítettem egy lekváros kenyeret, majd jóízűen megedtem. Ránéztem az órára, majd odakúsztam a szekrényemhez.
Kiválasztottam egy laza ruhát, amibe jól tudok mozogni. Majd elkezdtem pakolni a hátitáskámba.
Majd számláltam a dolgokat...
Én is beraktam egy kis savanyú cukorkát, zacskóba csomagolva. Beraktam egy fejre szerelhető lámpát, és egy esőkabátot, rossz időjárás eseten.
Majd egy utolsó pillantást vetettem az órára. 9:48, elkezdtem öltözködni, majd a garázsba indultam a fehér biciklimért.
[Ashley szemszöge]
9:16. Elindultam a garázsba, ott volt a régi "kalandorok" mintájú táskám. Belepakoltam, az ígért édességet, és 3 kulacs limonádét. Az egyik lila, az az enyém. A második kék, az Zorájé. A harmadik zöld, az pedig Emmájé!
Befutottam egy melegítő kabátért. Amit rögtön felvettem. A biciklimre (amit 13éves koromba kaptam szülinapra) rátettem a biciklizárt.
Ránéztem az okosórámra.
9:47, ideje indulni. Majd a bicikli mellett sétálva, kiguritottam az utcára, és felpattantam rá.
Száguldottam le az utcán, a főútra térve. A repedezett úton zörgött a táskámban lévő zacskó.
[A folyónál] 10:03
Zora és Ashley már ott volt. És letették a cuccokat, felderítve a terepet.
Emma is megérkezett. Gyorsan hajtott, az látszott a hátsó fék nyomain.
Emma: Sziasztok! Bocsi a késésért.
Ashley: Semmi gond, legalább körülnéztünk.
Zora: Nagyon régen voltunk itt. Régen imádtuk ezt a helyet...
[Infó: És a tölgyfa 82éve a város területén van. A városban a legrégebbi fa]
Emma: Ahogy látom lepakoltatok.
Majd Emma is leteszi a hátizsákját. Majd előveszi az előző napon talált naplót, benne a térképpel.
Emma: Ezt nézzétek. Este hajnali 2-ig fent voltam, és alaposan átnéztem a naplót, és a térképet. És találtam valami érdekeset.
Majd Emma kiteríti a térképet.
Ashley: Hisz ez két út...
Zora: És 2 "X"...
Emma: Pont ez az, 2út. A naplót olvasva kiderült, hogy a felső "X" alatt, nem egy kincs rejlik.
Zora: Hanem?
Emma: Nemtudom... Lehet, hogy téves.
Ashley: Akkor nézzük meg az alsó 'X'-et!
Zora: Akkor? Mire várunk? Fel a biciklikre!
A lányok felpattantak a biciklikre, majd Nyugat felé vették az irányt. Ismét egy mezőre értek...
Zora: Nem úgy volt hogy egy a kincs a sziklák közt van?
Ashley: Itt egy szikla sincs.
Emma: N-Nem ez nem lehet.
Mintha fejjel lefelé tartottuk volna a térképet... Lehet hogy pont az alsó 'X' nem rejt semmit.
Ashley: Lehet... De szerintem próbáljunk leásni azon a ponton!
Zora és Emma elkezdték ásni. Addig Ashley a térképet nézegette, és a mező menti kerítésnél sétálgatott. Majd kikerekedtek a szemei amikor meglátott valamit...
Zora és Emma csak egy "Lányok ezt látnotok kell"
Sikítást hallottak. Majd rögtön oda igyekeztek.
Mikor odaért a másik 2lány is, ők is rögtön meglepődtek...
Ha-hadi ővezet?! Ez mit jelent?-kérdezte Zora.
Emma Ashleyre néz magyarázatot várva.
Ashley: Hadi övezet. Magyarul egy katonai terület. Talán ez is részes helye volt a II. Világháborúnak.
Zora: De ez miért veszélyes?
Emma: Aknák. -vágta rá, mielőtt Ashley tudta volna.
Ashley csöndben bólintott, a szájára harapva.
أنت تقرأ
The Treasure Of The Cliffs
مغامرةHárom lány, egy spontán ötlet miatt, megváltoztatta azt a várost, melyet mi csak "Hill Town"-nak ismerünk.
