SzJG-máshogy💏

😖Karma😖

Augusztus 30:

Az élet egy kibaszott karma. Akkor jön mikor nem számítasz rá. Én is ebbe estem. Egyszerre zuhant minden a nyakamba, de reggel még mit sem sejtettem.

Reggel 7-kor keltünk. Felöltöztünk aztán össze pakoltunk mindent a fiúkkal meg Virággal. 8 óra volt mikor végeztünk.

-Cortez nem gitározol kicsit?- kérdezte meg Virág.

-Felőlem- mondta.

Elővette a gitárját a tokból és játszani kezdett. Egyből felismertem és énekelni kezdtem. Az Oasis Wonderwall  a kedvenc számom. Mikor abba hagyta csodálva nézett engem, de még Ricsi meg Virág is.

-Mi van?- kérdeztem meg őket.

-Eddig azt hittem csak nem lehet rajtad még más tökéletességet találni de tévedtem. Gyönyörű hangod van- mondta Cortez én pedig elkezdtem pirulni. Rá néztem és villantott egy 1000wattos mosolyt. A kis amcsi. Aztán rá néztem Virágékra és ők is vadul bólogattak.

-Köszönöm. De látnotok kellett volna a fejeteket- mondtam majd elnevettem magam.

Cortez még játszott egy kicsit és már 08:45 volt szóval lementünk a halba.
Lassan mindenki ott volt.

-Jolvan gyerekek. Mindenki itt van?- kérdezte Haller.

-Igeeen- mondtuk kórusba.

-Rendben akkor menjünk ki. Köszönjük, hogy itt lehettünk. Viszlát- majd kimentünk.

A buszon Cortez mellém ült Virág velem szembe Ricsi pedig ő mellé. Mindenki aludt kivéve engem és Cortezt.

-Mi a baj?- kérdezte.

-Félek mi vár otthon- mondtam ő pedig megfogta a kezem és megszorította.

-Ha baj van hívsz és ott vagyok. Oké?- én pedig rámosolyogtam és bolintottam.

Ráhajtottam a fejem a vállára és úgy utaztunk tovább. Közbe pedig együtt hallgattuk a zenét.

2 óra múlva már ott voltunk a suli előtt. Ahogy leszálltunk elköszöntem mindenkitől. Mindenkit megöleltem és oda mentem a báttyámhoz mert már várt.

-Sziaaa- ugrottam a nyakába.

-Szia hugi. Gyere ülj be sietnünk kell- mondta én pedig ideges lettem.

-Mi a baj?- álltam előtte.

-Nem mondom el majd ha haza értünk- be akart szállni a kocsiba, de nem hagytam.

-Most mondasz valamit vagy nem megyek haza- emeltem fel a hangom.

-Fater na. Mostmár szállj be a kocsiba- ahogy meghallottam ezt a szót egy könny gördült le az arcomon. Márk ezt észre vette és magához húzott.

-Nyugi. Otthon mindent megtudsz. Sajnálom. Gyere- mondta és kinyitotta az ajtót. Cortez még ott volt és egy pillanatra találkozott a tekintetünk mire óvatosan biccentett. Beszálltam és elindultunk.

10 perc múlva otthon voltunk. Kiszálltam a kocsibol és egyből berohantam. Lerugtam a cipőm, levettem a dzsekim és beléptem a nappaliba. Anyuék ott vártak, de apa nélkül.

-Mi történt?- akkor a báttyám is bejött és leült anyu mellé. Csak akkor vettem észre, hogy a hugomnak be van kötve a keze, anyunak kék az arca a báttyámnak pedig sebes a keze. És az friss seb volt. Egyszerre jött fel bennem a düh és a szomorúság.

-Azt kérdeztem mi történt?- kiabáltam el magam mer senki se szólalt meg.

-Apád...- kezdte anya.