SzJG-máshogy💏

✋Üresség✋

Szeptember 2.:

Eddig azt hittem nem történhet ennél nagyob trauma. Tévedtem.

Reggel nagy csörömpölésre keltem. Kipantattak a szemeim és lerohantam a lépcsőn. A tesómék térdelnek a földön anya mellett. Anya pedig eszméletlenül fekszik a földön.

-Hívd a mentőt -kiabált Márk.

Felhívtam és azt mondták siettnek. Elegem volt. Jönnek a rosszak. Minden nap.

10 perc múlva hallodtuk a mentőket. Bejöttek és elvitték anyut. A tesómék elmentek, de nekem beszélnem kell apámmal.

Felöltöztem és miután bezártam az ajtót elindultam apámhoz. Nem szóltam neki mert féltem, hogy vissza utasít.
Tudtam hol van. Anyu tegnap elmondta.
Mikor oda értem becsöngettem. Apa jött ki.

-Szia, Reni - mondta.

Sírni akartam, de nem most. Most utálod. Miközbe hiányzik.

-Anya korházba van - mondtam ő pedig sírni kezdett. Nekem sem kellett több.

Bement és mikor kijött fel volt öltözve. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a korházba.

Mikor oda értünk felmentünk a 114-es szobához. A tesómék ott ültek és sírtak. Mikor megláttak oda rohantunk egymáshoz és ölelkeztünk.

-Reni. Beteg. Anya, beteg -mondta és Márk már neki akart menni apának, de vissza fogtam.

-Miattad van minden! Ha nem ütöd meg akkor nem lesz semmi baja - nem értettem semmit. Apán úgy látszott mint aki tud valamit.

Apa mondani akart valamit, de akkor egy orvos jött ki.

-Jó napot. Maguk Karen hozzá tartozói? - kérdezte mi meg csak bologattunk.

-Próbáltunk mindent megtenni. Karen nem járt a kezelésekre. Sajnos a rák győzőtt. Sajnálom. Őszínte részvétem - mondta majd ott hagyott minket.

Nem, ez nem lehet.
Ez egy rossz álom.
Nem veszíthetjük el őt is.
Ez nem lehet.

-Menjünk haza - mondta apu.

Mindenki beszállt apu kocsijába és elindultunk haza. 20 perc alatt haza is értünk. Meglepetésemre ott volt a kapuba Virág,Kinga,Ricsi,Zsolti és...és Máté.
Kiszálltunk én pedig csak biccentettem nekik, hogy jöjjenek be.

Ami most történt arra viszont nem számítottam. Ha lehetett még jobban sírtam.

Mindenki leült a kanapéra. Én, apu és Márk maradtunk álva.

-Minden miattad van. Hallod? Miattad. A francnak kellett megütnöd ha tudtad, hogy beteg - mondta én pedig elvesztettem az agyam.

-Te tudtad, hogy anyu beteg? Mindenről tudtál és megütötted? Normális ember vagy te? Ithagyod a családod!! A feleséged és a gyerekeid!! Ha előbb hal meg akkor is itt hagysz minket? Utállak!! Hallod? Utállak!! - azt hittem ennyi, de nem - Mindig felnéztem rád!! A francba apu! Én álltam hozzád a legközelebb! Olyan akartam lenni mint te! Benned bíztam a legjobban te pedig eljátszottad ezt!! A francba mondj már valamit!! - kiabáltam.

Nem érdekelt, hogy ott vannak a többiek. Semmi sem érdekelt. Apám mindenről tudott.

-Sajnálom - ennyit mondott. Bár ne tette volna.

-Sajnálod? Tényleg sajnálod? Hát tudod mit? Sajnálhatod is! Utállak Rentai Róbert!! Hallod? Utállak! - ezzel pedig oda léptem és pofán vágtam.

Apu rám nézett és egyből abba hagyta a sírást. Düt láttam a szemébe. Már emeltem a kezem magam elé mivel apu megakart ütni.
Minden fiú aki ott volt felpattant és már jött oda. Márk viszont elém állt és megfogta apu csuklóját.