Második Esély

"Minden vég, egy új kezdet..."

     Avery vagyok, Avery Martinson, 3 gyerekes apa, multimiliárdos vállalkozó. Több százezrek imádnak, és akarnak a barátom lenni. (na vajon miért...)
Az igazat megvalva, mindíg is mások véleménye hajtott, hogy megfeleljek az elvárásoknak, sosem éltem IGAZÁN az életem úgy ahogy nekem tetszett... "rossz falhoz támasztottam életem létráját". Sajna erre igazán csak akkor jöttem rá, mikor 79 évesen, a halálos ágyamban feküdtem, kezemet fogta a feleségem akit nem szerettem, körülöttem állt a 2 fiam és az 1 lányom, és azoknak az összes hozzátartozója.
Ilyenkor örülne az ember nem?
Hogy ennyi ember búcsúzkodik tőlem, és "szeretnek". Egy francot szeretnek, csak a pénzem kell nekik, azt várják hogy végre alulról szagoljam az ibolyát, aztán veszekedjenek az "életművemen".
Megvolt mindenem, de mégis, szinte semmim. Akármit megvehettem volna, amit csak akarok, de azokat nem kaptam meg amit a szívem kívánt, az igaz szerelmet, boldog családot, megbízható barátokat, fix állást megfelelő szabadidővel egybekötve. Gyötrelmes életem volt.
Annyit hallottam még, hogy elkezd sípolni valami, aztán egy pillanatra ránéztem mindenkire aki a szobában volt. A lányom rezzenéstelen arccal nézett rám, a két fiam sunyi vigyort vágott, a feleségem elengedte a kezem, és valamit elkezdett fennhangon mondani a többieknek de azt már nem hallottam...

    Hatalmas nagy nyugalom lett urrá rajtam, szavakkal leírhatatlan az a béke, amit akkor éreztem a lelkemben.
Nagyon sötét volt, vagyis igazából, nem is sötét, hanem a nagy semmi. Úgy érzem lebegek de nem láttam és éreztem a karjaim meg a lábaim.
Ekkor megszólalt valaki:
- Csá, haver, jó hogy megjöttél.
- T-te meg ki a fene vagy?
-Éreztem hogy ez lesz az első kérdésed, szóval válaszolok is rá nem sokára.
- Hol vagyok? Meghaltam?
- Igen, barátom, úgymond "meghaltál" ahogy az emberek ezt hívni szokták.
- Hogy érted, hogy hívni szokták? Amúgy is ki vagy és miért beszélsz hozzám?
- Nyugi pajti, sok a kérdés, nade kezdem is a válaszadást, jól figyelj. Én vagyok a világon az úgynevezett halál utáni gócpont, ahol az elhunytak találkoznak velem és én döntöm el kinek van itt vége és kinek kell még élnie, akinek itt a vége azt örök nyugalomra viszem, akinek nem, annak az elméjét visszaküldöm, más testbe zárva vagy másra használom fel, vagyis én vagyok Az Élet.
- Te vagy Isten?
- Neeem, Én nem vagyok Isten, én is akkor jöttem létre mikor az első szénalapú lény, megalkotódott a bolygón lévő feltételek miadt. Én egyfajta guardian vagyok, aki azért felel, hogy megóvja a világot és ezen belül az életet is.
- Akkor miért hagyod, hogy ennyi szörnyűség történjen a világban?
- Tudod hogy, mi az az emberi természet, Avery? A kapzsiság, birtoklási vágy, háborúk, kínzás, gyilkolás, ahogy ti hívjátok, mind az emberi természet miadt van, és ezt miért nem állítom meg? A betegségek alapból a világon azért léteztek, hogy megtizedeljék a lakosságot, ha elszaporodnak, és a legegészségesebb élje túl. Ezt hívjátok ti természetes kiválasztódásnak, de az utóbbi 70 évben, robbanásszerűen elkezdtetek növekedni, úgy, hogy a betegségek és az állatfajok már nem probléma számotokra, ezért az emberi természet segít kicsit kordában tartani a fajotokat.
Ha így folytatjátok, akkora háborúkat foktok generálni, hogy az emberiség háromnegyede, kipusztul, és visszatér az élet a normális kerékvágásba. Így vagy úgy, de Az Élet, vagyis én kordában, fogom tartani ezt a kreálmányt amit Földnek neveztek, és beteljesítem a kötelezettségem.
- Na várj, ez nekem sok, milyen kötelezettség? Ha te úgy viselkedsz mint egy nagyhatalmú bíró, aki a világ minden faszságán uralkodva a végső döntést te hozod meg, akkor akik eddig meghaltak, hová kerültek?
- Mindenkit addigi élete szerint, vagy örök nyugalomra helyezek, vagy adok nekik egy második esélyt.
- Jó, és milyen kötelezettségről hadolválsz itt össze-vissza nekem?
- Ezt sajna nem áll módomban megosztani veled, mert az emberi elme ugyan fejlett, de még mindíg nem ér fel a többiével.
- Hogy érted, hogy nem ér fel a többiével??? Annyi kérdésem lenne még!!!
- Igaz hogy az emberi elme nagyon kezdetleges de a messze legkíváncsibb az egész világegyetemben. 😁
De most idefigyelj, Avery, sanyarú életviteled és fájdalmas halálod miadt, úgy döntöttem, hogy jogosult vagy a második esélyre.
- Mi a franc? Reinkarnálódok?
- Ahogy ti hívjátok, igen. De nem tudom megmondani hogy hím vagy nőstény leszel, és hogy továbbra is Avery-nek fognak hívni. Azt sem tudom, hogy állat lesz-e vagy ember. Lehetőleg próbálld meg most úgy élni az életed, hogy büszke legyél rá, és megkapod "A Jutalmadat".
- Jutalom?
- Nem mondhatom meg micsoda, sajnálom, Avery még nem állsz rá készen. -meghökken- Lám-lám, ennyi időnk volt beszélni, de elrepült az idő...
- De annyi kérdésem le-
- Ja és Avery, ha beszélni próbálsz valakinek erről az egészről, máshova küldelek, mint ahova eredetileg tartoznál. Eltelt az idő, örülök, hogy beszélhettünk. Viszlát, Subject 156-
A végét nem hallottam. Nem is nagyon érdekelt. Azt éreztem, mintha őrületes sebességgel mentem volna valahova, nemtudtam, hogy fel, vagy leg, előre vagy hátra, de amikor megérkeztem, írtózatosan nagy fényt láttam...

               (Folytatás következik)