Eltört a rózsaszín szemüvegem
Amin keresztül a világot szemléltem
Megragaszthatnám, vagy vehetnék egy újat
De így már értéktelen.
El kéne dobni
És ajtót nyitni a valóságnak
De a lábaim az ajtóhoz érve inkább hátrálnának.
Sosem mondtam,és nem is kellett
Tudtad a szükségtelen szavak nélkül is
Te voltál az a szemüveg
Te tetted rózsaszínné a világom
De mondani sosem fogom
És nem is kell.
Eltörtél.
És már nem ragaszthatlak meg
Nem vehetek újat sem
El akarlak dobni
De kezeim még szorítják a szemüveget
Nem engedik el
Még nem engedhetik el
A fiók mélyére teszem
A pulóver mellé, amit egy hideg estén adtál
De már sosem veszem fel.
Eltört a rózsaszín szemüvegem
És már nem ragaszthatom meg
Nem vehetek újat sem
El kellene dobnom
El fogom dobni.
Ideje a valóságnak ajtót nyitni.
