Te lehettél volna az első férfi, akire felnézek
Elkergetted volna a szörnyeket a szekrényben
Válaszokat adhattál volna minden kérdésre
Még várlak, még jöhetnél, de már nem kérlek.
Nem kellett neked az, ki miattad jött a világra
Nem nevezel lányodnak, csak a legnagyobb hibádnak
Minden éjfélkor ennyi év után is csak téged kívánlak
Vagy mikor a tortán elfújom a gyertyákat.
Te elmentél, a szörnyek maradtak
Már sosem lesz zár erre a lakatra
Nyitva marad, hátha jönnél
Hogy elfoglald a helyet, ami örökké a tiéd.
