A rossz fiú🖤💜

7.Barát♡

《Beka》
Amikor le tettem a telefont egy óriási kopanást halottam.Automatikusan be nyitottam.Justin csak el esett de fel állt.Ilyedve béztem rá.Ami azt illeti ruha nélkül volt.Nagyon élvezhette ahogy zavarba vagyok mert el mosolyodott és fel nevetett.
Ez komoly?Vigyázok rá ,gondoskodom róla erre ki nevet?Akár mennyire is vices egy cuki ölelést akor is megérdemeltem volna !Meg mundlyuk egy :Jaj Beka ne ilyedezz.
Fel viharoztam a szobámba és sirni kezdetem.Tagadhatatlanul szerelmes vagyok.El telt pár perc és lépteket halottam.Azon izgultam nehogy Justin legyen az,de hiába.
-Be jöhetk?-Kérdeze komoly hangon.
Nem válaszoltam.
Be jött és halottam ahogy végig halad a szőnyegen.Lassan le ül az ágyra így ott be süped.Ovatosan végig simít a hátamon amibe bele borzongok.Ezt szeretem ha cselekedni kell akor ő kész cselekedni.
-Beka kérlek ne haragudj,bocsi hogy ki nevetlek .Szolnom kelett volna  hogy jól vagyok.És köszönöm hogy ott voltál amikor ki vették a golyót.- Váltott témát .Mondta komolyan és halkan.
A sírásom abba maradt.
Tényleg számított neki valaamit is hogy csak simogatam a halyát ?
Egy aprót mosolyogtam és mint ha meg érezte volna elkezdetett csikizni.Nevetésben törtem ki.Arra késztett hogy felé forduljak.
Szóra nyitotta a szályát de a csengő zavarta meg.Hirtelen eszemb jutott az anyukálya.Gyorsan fel patantam és észbe kaptam :
-Anyukád az .Mondta át jön.-Malyd le dermedtem
-Mi az?Kérdezte a Hátam mögé lépve.
-Pizsibe vagyok!-Akadtam ki.
-És így is gyönyörű!-Jelentette ki.
Fel akart kapni de egy grimasz ült ki az arcára.Malyd a karlyához kapott.Meg fordultam és kérdőn néztem rá.Egy bólintásall jelezt hogy jól van .
Amit neheten lehetett el hinni.Szépen lassan mentünk lépcsöröl lépcsőre.Az anyukája féltőn nézett rá.Amikor le értünk eszembe jutott a kéz merevítő amit a doki mondott.Amég mesélte a történteket adig fel segítettem rá az merevítőt.
Beszélgetünk az anyukályával Grétával.Nagyon kedves és ő is hasonl életmódót filytatott mint mi.Ritka az ilyen anya aki támogatlya a bűnözőket.
Justsin haza ment másik ruháért és  mondta hogy mindlyárt Jön.Mikor mindlyárt?Én azt akarom hogy ne menjen el.
Unalmamba kicsit össze pakoltam a napaliba és a konyhába.Ugyan is még ott volt Justin Véres pólólya ami aszenyesbe kötött ki.Az asztal tele  olt első segélyi cucokkal.Csináltam egy kevés bundás kenyeret malyd vártam .
Tendbe szedtem magam egy fegér pólót és a fekete cica nadrágot vettem fel.egyszer csak a csengő hanglyára eszméltem fel.Gyorsan oda mente és ki nyitottam.Justin volt az egy táskával a kezéven.
-Csináltam ebédet.-Mindtam mert láttam ralyta hogy még nem evett ahogy én se.
-Az szuper!-Helyeselte.
Fel vittem a szobámba a cuccokat és asztalhoz ültünk.
-Hoztam beked valamit.-Mondta izgatottan.
-A táskámba van.
Mondta malyd gyorsan fel áltam és fel szaladtam.A táskába csak pólók meg ruhák voltak.PÓLÓK ÉS RUHÁK!
A hátam mögé néztem majd Justin csak mosolygott.                   -Válasthatsz egyet.-Mondta olyan "semiség" arckifelyezeséssel.
Úgy éreztem magam mint egy kis gyerek a cukros boltba.
Végül egy sötétkék pucsit választottam.Felé szaladtam és megöleltem.Egy darabig Így maradtunk malyd filmeztünk.
Ketőnk közé tettem a laptopot és így néztük végig a filmet.
Amikor készen lettünk - mind ketten eléggé unatkoztunk.El mentünk turmixot inni.Ahogy kevergettem a jégkockákat eszem be jutitt Márk.Mérges lettem.Azt sem tudodhol van már második napja.De az bosszant a leglyobban hogy Alisát csak úgy ott hagyta.Haza mentünk és fel hívtam Alisát hogy dumálunk egyett meg hogy Justin is itt lesz nem e zavarlya.
Pár perc mulva meg is érkezett.
Elég ramatyul nézett ki.Még a két nappal ezelőtt fel rakott sminke volt ralyta ami teljesen le szét kenődött.Justin is eléggé meg lepte a mindig csinos lányt így látni.
-Ennyire?-Kérdezt meglepődve.
-Semmi baj.-Mondam malyd meg öleltem .
Beljebb kisérem őt malyd mind ketten konyha felé vettük az irányt.Justin a az aztalnál ült.
Ki nyitottam a hütőt malyd ki vettem belőlle a piát.Hát igen ez a legjobb ijenkor.😅Mind a kettőnknek töltöttem malyd kortyolgatni keztük.
-Szóval ezt csinályák a lányok ha szakítottak:át mennek egymáshoz iszogatnak esznek dumálnak és sirnak?-Álapította meg.
-Nem mi nem sírúnk egy fiú miatt egy sem nem érdemlik meg.-Jelentettem ki határozottan.
-Értem.-Helyeselte Justin.
Még egy kicsit beszélgettünk malyd el ment.Az est eátlagosan telt.Haza értek anyáék és mindenki asztalhoz ült.
-Holnap Adam bácsikádnak szüli naplya lessz reméli ti is el jöttök.-Mondta apa.
-Hát ha Justin jól lessz és nem fog neki fályni nagyon a keze akkor mehetünk.
-Rendben.-Helyeselte.
Magamnak se tudnám miért mondtam az hogy ha Justin jól lesz.De ez olyan lényegtelen godolatnak tünt hogy el is hesegettem.
El mentem fürödni malyd Justin is.Enek örömére fel vettem a Justinos felsőmet.Nagyon nagy volt rám de pont így jó.
Amikor mind a ketten kész voltunk le ültünk a napaliba hiradót nézni.Komolyan mint az öregek.
-Mit monduk malyd a rokonoknak ha meg kérdezik miért én örököltem a céget?-Kérdezte gondolkodva.
-Én hát az igazat!-Vágtam rá egyből.
-Hogy a barátom vagy és nem úgy  értem.-Justin úgy nézett rám min ha a kést szurtak volna bele.
Lehet hogy mi soha nem lehetünk csak BARÁTOK.
Még néztük egy kicsit a tévét malyd aludni készültünk.Hoztam egy takarót malyd le feküdtem.Ugyan egy másik pokróc is ki volt készítve de Justint ez ne bagyon zavarta.Be bulyt mellém malyd felém fordult és mélyen a szemembe nézett.
-Mi soha nem szünk csak barátok.-Sutogta és adott egy puszit a homlokomra.
Lehet ebbe tényleg igaza van.Malyd etzel a gondolatall aludtam el.