Clara még mindig nevetve kortyolt bele a kávéjába, mikőzben én percenként az órát tanulmányoztam. Pontban nyolc óra, el kell készülnöm vár a Jim kuckó. Elég bénán hangzik a neve, de Jimet mindenki szereti, így a törzsvendégek nevezték el a helyet.
-Ma még felöltözöl? - zökkentett ki a gondolataimból Clara.
-Épp most akartam. - nyögtem ki nevetve. Belekortyoltam még egyet a kávémba, s elindultam az anyával közös gardróbunkba. Nem hordok nagyon feltűnő ruhadarabokat, a visszafogott stílus a nekem megfelelő. Egy bézs v nyakú blúzt, és egy fekete nadrágot kaptam elő, ami kényelmes. Szükségem van rá, ha már magassarkúban feszengek egésznap. Ez az egy kikötése volt Jimnek. Magassarkú. "Hiszen attól nő, a nő."
Hallom szavait.
A hajam kifésültem, minimális sminket vittem fel az arcomra, s elindultam vissza a konyhába.
-Most már jobban nézel ki nagyi! - ujjongott.
-Nagyon vicces vagy Clara, tényleg! - húztam a szám mintha meg lennék sértve.
-Indulhatunk? - kérdezte, a megjegyzésemmel nem is foglalkozva.
-Menjünk! - mosolyogtam, s felkaptam a dzsekim.
Ahogy kiléptem a lakásból a hideg szél megcsapott, hirtelen le szaladt a tüdőmbe, s mintha mellbe vágtak volna. Pár másodperc alatt eltűnt az érzés.
-Kiével menjünk? - hallottam.
-Menjünk ma a tiéddel. - motyogtam vissza, s elindultam Clara autója felé. Ő kinyitotta, én pedig becsusszantam az anyósülésre. Clara még megnézte magát a visszapillantóban, nem e kenődött el a sminkje, amin jót mosolyogtam. Nem is lenne szüksége ilyen vacakokra. Anélkül is gyönyörű. Szőke haj, kék szem. Mi kellhet még? Én hozzá képest egy elfuserált, agyon nyúzott barbie babának tűnök, míg ő az igazi Barbie, és az a Ken srác csak rá vár valahol. - elmosolyodtam a sajat gondolataimon.
-Mi az? Min mosolyogsz? - kérdezte Clara, miközben beindította az autót.
-Semmin csak Barbie babás hasonlatok jártak a fejemben. - nevettem.
-Jaj Ivy! Hagyjuk ezt, gyönyörű vagy!
Rögtön tudta mire gondolok a Barbie babák alatt. Számtalanszor beszéltünk már ehhez hasonlókról. De nem tehetek róla. Olyan átlagos vagyok mint egy kisegér. Szinte senki sem figyel fel rám. Az igaz hogy a hajam majdnem a derekam végéig ér, és ápolom is rendszeresen. De az én középszerű épp hogy hullámos barna tincseim nem érnek fel a platina szőke igazán göndör fürtökhöz.
Teljesen elmerengtem a gondolataimmal, mikor észrevettem hogy már ide is értünk. Lassan szálltam ki az autóból, s megvártam Clarat. Ketten karöltve masíroztunk be Jim kuckójába.
-Jó reggelt szépségeim! - kiáltott fel Jim.
-Jó reggelt Jim! - mondtuk szinte egyszerre, mire Jim nevetett.
- Ittatok már kávét? - nézett ránk.
- Ittunk Jim, de ne aggódj, ha kérünk te leszel az egyetlen akinek szólunk. - nevettem.
- Hát azt nem mondtam, hogy meg is csinálnám. Csak az udvariasság, tudjátok lányok. - nevetett ő is.
Minden napunk így telik. Ha Jim nevet, mi is nevetünk. Nem azért mert kötező, hanem mert mellette rá ragad az emberre.
A nagy eszmecsere után beálltam a pult mögé, s magamra kaptam a kis kötényem.
