Halhatatlan /Yoongi FF/

El gondolkoztam sokszor azon én milyen is vagyok, vagy csak hova tartozok?
Nem gondoltam volna ,hogy sehova.

Kis gyerek voltam, aki mindig is szeretett el szaladni a szülei elől. De ennek volt oka.
Igaz 12 éves voltam. Nagyon az életről se tudtam. Soha se tapasztaltam meg milyen szeretni vagy milyen mikor valaki engem szeret. Anyám sokat dolgozott. Apa meg mindig részeg volt. Anyám nem tudott figyelni rám sosem mert sok volt a munka.
Apa sokszor megvert,én meg el menekültem mint most is.

Soha sem voltam a szavak embere, soha sem mondtam el senkinek sőt nem is volt kinek. Nem vagyok erre büszke és nem is mondom el. Nem szoktam sírni,leültem a szokásos kis fűzfához. A virágokat piszkálgattam.
Erős fuvallatot éreztem.
Majd egy fekete köpenyes alak lebegett előttem.Lassan fel néztem.
Kezét nyújtotta. Amint meg fogtam felálltam és el vette. Nagy szemekkel néztem ,hogy hogyan lehetséges az ,hogy lebeg. Egész emberinek tűnt.
Kicsit féltem lététől.
Lassan közeledtem majd fel pipiskedtem ,hogy el érjem kapucniát.
Le hajtottam majd a látvány meg lepett. Egy fiú volt aki majdnem velem egy korúnak tűnt. Egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Meg fogta kezem és a mellkasára helyezte ott ahol a szíve lenne. Ekkor furcsa érzésem lett. Éreztem amit ő,teljesen át éltem a fájdalmait. Mint egy szikra úgy ment végig testemen az érzés. Amit ő látott azokat én is. Majd el engedett gyorsan.

Könnyes szemekkel néztem rá majd le rogytam. Sajnálkozva néztem előre.
Ő érzi azt amit én és én is azt amit ő.
Egy virágot le téptem és kezébe adtam.
Nem értette.
-Ez a virág csak akkor marad életben ha vigyáznak rá, és gondozzák. Néztem csillogó szemébe.
Akkor láttam először mosolyogni.
Csak annyit mondott hogy
-Min Yoon-gi.
Immár én is el mosolyodtam.

Tudtam ki ő és miért van, jobban ismertem mint bárki mást. Nem sokat van melettem.
De csak a kérdéseim maradtak meg.
Miért látom? Miért tud érezni? Mellettem marad? Mi van ha már többé már nem látom?
Furcsa, hogy a legjobb barátom a kaszás. De ő több mint a kaszás, ő Yoongi~