-Pirkadatig- | ✔️

CHAPTER | 1. •

🌫🌫

-Ilyen nincs!Hardin hazajön! - pattantam fel örömömben.
Több, mint 12 éve nem láttam, mert elköltözött a szüleivel Franciaországba.Az ágyamban pattogva fogtam a telefonomat, és az arcomon egy széles mosoly telepedett le.Hosszú, göndör, barna hajam, csak úgy cikázott a levegőben, ahogy fel-le ugráltam az ágyban.Mivel nem hittem annak, hogy régi jó barátom újra visszatér, ezért mégegyszer elolvastam a Facebook posztját, amitől megint végigjárta a testemet az adrenalin, és végigfutott a hideg a hátamon.

Kimentem a szobámból, majd lefutottam a lépcsőn, és úgy döntöttem, hogy a szüleimnek is elmondom a "nagy hírt".Annyira siettem, hogy a lépcsőn majdnem leestem, de végül leértem a nappaliba, ahol a szüleim, a kanapén ülve nézték a TV-t majd rám néztem.Tekintetükből azt szűrtem ki, hogy nem értik, miért vagyok ennyire felpörögve.Mikor rávettem magam arra, hogy megszólaljak, leálltam a pattogással, és komoly tekintettel rájuk néztem.
-Hardin hazajön! - mondtam el a "nagy" hírt.
A szüleim továbbra is csak némán néztek engem, majd vissza a TV-re.Felhúztam a szemöldököm, mert nem értettem, hogy miért nem lepi meg őket ez a hír, majd anyám megszólalt.
-Tudjuk. - kapcsolta a TV-t egy másik adásra.
-Mi?Mióta? - rázódtam le.
-Már egy hete. - vitte tovább a csatornát, majd megállt a Discovery Channel-nél.
-Nekem miért nem mondtátok el? - háborodtam fel.
Hiszen tudják, hogy Hardinal milyen jóba vagyunk.És ez azóta van, amióta büntetésbe állítottak minket az óvodában, mert én az asztalon táncoltam, és akkor sem szálltam le amikor megszólítottak,Hardint pedig azért, mert az orrába dugdosta, a ceruzákat.Akkor váltunk elválaszthatatlan barátokká.Még máig emlékszem arra, hogy Hardin sírva kimotyogja azt, hogy őt Hardin Newsomenak hívják.Visszatérve a valóságba, vártam a választ a szüleimtől.
-Hardin szülei azt mondták, hogy Hardin nem szeretné, ha te tudnál erről. - húzta el anyám a szám szélét.

Mi?Hardin nem szerette volna, ha én tudok erről?De mégis miért?
-De, miért beszéltetek a szüleivel? - váltottam gyorsan témát.
-Megkérdezték, hogy a szomszédunkban lévő ház, még eladó e.Vagyis... - ált le a beszélgetéssel, az anyukám.
-Ami azt jelenti, hogy mellettünk fognak lakni? - szakítottam félbe, közben csillogó szemekkel feléjük néztem, és azonnal elfelejtettem, hogy mit mondtak, tíz másodperccel ez előtt.
-Igen, azt. - vetett felém egy lágy mosolyt az anyám.
Ő egy kicsit együttérzőbb, mint az apukám.Nem is nagyon érdekelte őt az én örvendezésem.Igaz nem valami érett dolog, de megint elkezdtem pattogni, majd visszaszaladtam a szobámba, hogy tovább nézegessem Hardin Facebook oldalát, hátha frissíti.Gyorsan bepattantam az ágyamba, majd az arcomba lógó, göndör fürtöket, odébb tettem, hogy lássak.

Minden egyes percben, az oldalt frissítettem, hátha lesz valami új.Már rég nem láttam Hardint.Sohasem tesz fel magáról képeket, ezért csak elképzelni tudtam, hogy hogyan nézhet ki.Fogadni mernék, hogy még mindig lesimított szőke haja van, ami félig belelóg a hajába.Állítólag holnapra már itthon is vannak.Ami a legjobb az egészben, hogy nemsokára itt van az új év.Imádom az év végét!

🌫🌫

Itt is van az első rész, remélem, hogy tetszik.Ha szeretnétek folytatást akkor jelezzétek nekem, addig is puszi RLilith!❤️❤️