-Pirkadatig- | ✔️

CHAPTER | 7. •

🐬🐬

Karácsony első napja.Sohasem voltam még olyan izgatott, mint a mai nap.Gyorsan megreggeliztem, majd minden ajándékot becsomagoltam, a lehető leggyorsabban, amíg a szüleim elmentek, hogy karácsonyfát vegyenek.Egy picit feldíszítettem a szobámat, az ablakom köré tettem egy pillogót, amin zöld és piros színek pompáztak, a függönyre pedig, néhány kis dísz hópelyhet tettem fel.Az ágyamon csak a paplant és a párnákat cseréltem ki, pirosra és zöldre.A karácsonyi vacsora után, megnéztünk egy filmet, forró csokival a kezünkben, majd mikor vége lett, jöhetett az ajándékozás.

A szüleim nekem egy telefontokot vettek, amin egy szarvas volt, egy karácsonyi sapkával a fején, és egy pár csokit is kaptam.Majd megmondtam nekik, hogy várjanak egy percet, felfutottam a szobámba, majd lehoztam az ők ajándékukat is.
-Jajj, Saffron!Ez nagyon tetszik! - vette ki az anyukám a bögrét, majd a csokoládéval telj zacskót letette a földre, és forgatni kezdte a kezében lévő, poharat.
-Uuuu, cuki. - motyogta az apukám, közben jól végignézte a meleg pólót.Ritka tőle ilyen megjegyzéseket hallani.
-Köszönjük Saffron! - jöttek oda hozzám a szüleim, majd megöleltek.
-Én is köszönöm, és Boldog Karácsonyt! - viszonoztam az ölelésüket.
-Neked is kincsem! - puszilta meg az anyukám a homlokomat.
-Most megyek, és odaadom Hardin szüleinek is az ajándékot. - bújtam ki a szorításuk alól.
-Nekik is vettél? - döntötte oldalra a fejét, az apukám.
-Persze!Mindjárt jövök! - mentem vissza a szobámba.

Gyorsan felöltöztem, egy piros kötött pulcsit vettem, egy fekete farmernadrággal, és egy hosszú zoknival.Az ajándékokat kivettem az ágyam alól, majd lefutottam a nappaliba.
-Öt perc, és itt vagyok! - vettem fel a mamuszomat.
-Rendben Saffron!Üzenem nekik, hogy boldog karácsonyt, de majd mi is belépünk hozzájuk! - töltött kávét a nemrég kapott bögréjébe.
-Rendben! - kaptam fel a kabátomat, majd kimentem az ajtón, a csomagokkal a kezembe.
Az ajtó előtt megálltam, majd idegesen csengettem.Nemsokára meghallottam a lépéseket, amik egyre közelebb értek az ajtóhoz, majd az ajtó, kinyílt.

-Saffron! - mosolygott rám Hardin édesanyja.
-Jó estét!Ezeket maguknak hoztam!Boldog Karácsonyt! - tartottam fel az ajándék dobozokat.
-Jaaaj, nagyon szépen köszönjük!Gyere csak be! - invitált be Hardin anyukája.
-Rendben, köszönöm! - léptem át a küszöböt, majd levettem a cipőmet, és a kabátomat, amit a fogasra tettem.
-Szívem, vendégünk van! - kiabált oda Patricia, a kanapén ücsörgő férjének, Robert-nek.
-Szerbusz Saffron!Boldog Karácsonyt! - állt fel a helyéről, majd odajött hozzám, és a vállamra tette a kezét.
-Viszont!Ezt maguknak hoztam, Karácsony alkalmából! - mutattam feléjük a dobozt.
-Köszönjük, de igazán nem kellett volna. - legyintett kedves mosollyal, Patricia.
-Ez egy kis semmiség! - mosolyogtam, majd az emelet felé néztem.
-Hardin, nincs itthon? - mutattam a lépcsők irányába.
-Nem sajnos, elment bulizni a régi ismerőseivel. - rázta meg a fejét, Robert.
-Oh, rendben, akkor ezt majd később odaadom neki. - mutattam fel az ő ajándékát.
-Rendben, nem akarsz inni valamit? - vette el a kezemből Patricia az ajándékos dobozt, majd a konyha felé indult.
-Nem köszönöm!Megígértem a szüleimnek, hogy csak öt percet maradok. - tettem fel a kezem, majd a kabátom felé indultam, amit gyorsan fel is vettem, majd utána a cipőmet.

-Rendben. - jött vissza hozzám Patricia, majd megölelt. -Köszönjük még egyszer! - szólalt meg.
-Nincs mit, a szüleim üzenik, hogy majd később még belépnek. - mosolyogtam.
-Rendben, még egyszer boldog karácsonyt! - integettek.
-Viszont! - mentem ki az ajtón, majd egy darab dobozzal a kezemben, visszafutottam a házunkba.
-Na? - nézett rám az anyukám.
-Odaadtam nekik az ajándékot, viszont mivel Hardin nincs otthon, ezért neki később fogom odaadni. - vettem le a kabátomat, majd a cipőmet.
-Rendben, mi is átmegyünk hozzájuk, addig maradj itthon, jó? - szólalt meg az apukám.
-Rendben! - futottam vissza a szobámba.

A szobámba befutottam, majd beleugrottam az ágyamba.Elővettem a telefonomat, és rátettem a tokot, amit nem rég kaptam a szüleimtől, ami nagyon cukin mutatott rajta.Felnéztem a Facebookra, majd megláttam Hardin oldalán egy nemrég feltöltött képet, ahol a barátaival van, és kinyújtott nyelvel, néznek a kamerába.Egy pillanatra elszomorodtam, majd megpróbáltam visszatérni a pozitív gondolatokhoz.Nem sokkal később meghallottam, ahogy a szüleim kimennek az ajtón, és ahogy kinéztem az ablakon, meg is láttam őket, ahogy felöltözve sétálnak a hóban.Kikapcsoltam a telefonomat, majd a gondolataim közepette, elaludtam.Egy óra múlva, arra ébredtem fel, hogy az apukám kiabál.Lefutottam a lépcsőn, majd megláttam, hogy az apukám a telefonba beszél.
-Nem értem, lassan hölgyem!Mi történt? - járkált körbe-körbe.
Az apukám rendőr.Nem hiszem el, hogy még Karácsony estéjén is történt valami.

Egy ideig még néztem az apukámat, majd hallottam, ahogy igennel válaszol, és elteszi a telefont, majd az ajtó felé indult.
-Apu!Mi történt? - néztem rá aggódó tekintettel.
-Egy buliban, amin Hardin is ott van, gyilkosság történt!Sietnem kell Saffron! - vette fel a kabátját.
-A-anyu hol van? - sápadtam el.
-Patriciával van, megpróbálja megnyugtatni őket.Te zárd be az ajtót, és maradj itthon, rendben? - nézett rám, féltő tekintettel.
-Rendben, vigyázz magadra! - kiabáltam utána.
Gyorsan kiment az ajtón, én pedig összeestem a nappaliban.Mi van akkor, ha Hardinnak is baja esett?Jézusom, ne is gondolj ilyenre Saffron!Bezártam az ajtót, majd felhívtam az anyukámat, akinek megmondtam, hogy bezártam az ajtót, szóval, hívjon, ha ő akar bejönni.Sokkos állapotban, felfutottam a szobámba, egy paprika-sprével, majd az ágyamba gubóztak.

Tíz perc múlva, dörömbölést hallottam meg a kijárati ajtónál.Lementem a lépcsőn a sprével a kezemben, majd a megálltam az ajtó előtt.
-Apu?Te vagy az? - remegett a hangom.
-Nem... - mondta az illető, alig hallhatóan.
Ismerős a hangja.Lassan megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.Azonnal kiesett a spré a kezemből, ahogy megláttam az agyonvert, véres, részeg Hardint az ajtóban.Egy ideig még állt előttem, majd hamar elvesztette az egyensúlyát, és rám dőlt.
-Hardin! - kiabáltam, majd megpróbáltam becsukni az ajtót.
-Saffron... - motyogta ki a nevem.
Megpróbáltam Hardint elcipelni a fotelig, keves sikerrel.Gyorsan összerogytam alatta, ő pedig rám esett.Miért hozzám jött, és miért nem a szüleihez?
-Hardin, mi történt? - próbáltam meg leszedni magamról.
-Gyilkos... - mondta alig hallhatóan.
-Hardin! - döntöttem neki a falnak, majd oda akartam menni a konyhába kötszerért, de Hardin lefogott.
Ahogy ránéztem, még inkább elsápadtak.A szája és az orra vérzett, a pólója mocskos volt, és el volt szakadva, a bal lába, pedig úgy nézett ki, mintha eltört volna.
-Sajnálom... - mondta, majd magához húzott.

Lerogytam a földre, majd ahogy Hardin közelebb húzott magához, még inkább meglepődtem.Megcsókolt!A kezeivel átkarolta a derekamat, közben a göndör tincseim belegabajodtak az ujjai közé, és erősebben kezdett el tartani, hogy ne tudjak elmenni.Egy ideig meglepetten bambultam magam elé, majd a kezemet Hardin mellkasára tettem, és megpróbáltam elszakadni tőle, ami sikerült, mert nem volt sok ereje.Könnyes szemekkel, ahogy kiszabadultam, pofon vágtam Hardint, amit azon nyomban meg is bántam.

🐬🐬

Remélem, hogy tetszett a rész, ha igen akkor jelezzétek nekem!Addig is puszi RLilith!👄