X Lépés Távolságra Tőlem

Első lépés - Sikolyok Háza

Két arc nélküli kisgyerek játszik a homokban. A lány olyan három, a fiú ötéves-forma. A lány megpróbál homokvárat építeni, de nem sikerül - a fiú segít neki, és jobbra sikerül, mint magáé a Disney-é. Aztán új jelenetet látok: a fiú elkíséri a lányt az iskolába a legelső napon, majd mikor elérnek az osztályhoz, a lány nem akarja elengedni a kezét. Új kép: már tinédzserként (a fiú kábé tizenöt, szóval a lánynak tizenháromnak kell lennie) az iskolai mosdóban csókolóznak.

Ez az álom időről időre visszatér hozzám. Fogalmam sincs, mit jelent, kik vannak benne, vagy mi a pokolért látogat meg újra és újra. Még soha nem láttam tovább a csókjuknál, mert mindig, mikor láttam az ajkaikat találkozni, édes undort éreztem, és zihálva felébredtem - de közben vigyorogtam is. Valahogy azt éreztem, a kapcsolatuk nem helyes, de élveztem, hogy megszegik a szabályokat. Azon agyaltam, mi következhet ezután. Egyszer azt olvastam, az agyunk nem tudja reprezentálni, ami még nem történt meg velünk - ezért nem tudunk meghalni álmunkban, és inkább felébredünk, mielőtt becsapódnánk a földbe - szóval lehet, hogy azért ébredek fel, mert az, ami az álmomban történne, még nem történt meg velem? Mi lenne az? Nagyon kíváncsi vagyok. Mi a fenét akar nekem valaki megmutatni, amit még nem láttam?

Ébren gondolkodom az ágyamban. Normál esetben gyorsan bepötyögném a telefonomba, nehogy elfelejtsem, de mivel ez egy visszatérő álom, így nem kell lejegyeznem, tisztán emlékszem anélkül is.

Felkelek, és kimegyek a nagy nyaraló konyhájába, ami a családomé, és a hegyekben van. Évek óta nem voltunk itt együtt; még a nagynéném, Vicky is visszajött Nagy-Britanniából egy hétre a férjével és a gyerekeivel, hogy velünk lehessen.

Kinyitom a hűtőt és előveszek egy üveg tejet. Forró kakaót akarok inni; az mindig lenyugtat és engedi, hogy elaludjak. Egy régi, gyerekkori szokásom, és azt hiszem, az, hogy hiszek benne, többet használ, mint maga a kakaó.

- Tíz perc múlva kettő - motyogom a hűtő tetején lévő órára pillantva, miközben visszateszem a tejet a helyére.

- Késő van, miért nem alszol? - kérdezi valaki mögülem, és majdnem kiejtem az üveget a kezemből. Könnyedén felismerem a mély, meleg hangját, bármikor.

- Nagypapa, mit csinálsz itt? - fordulok meg, miután becsuktam a hűtőajtót.

- Öregember vagyok, megtehetem, amit meg akarok; de Lena, egy tizenöt éves lány vagy, és nem tudsz aludni éjszakánként? - kérdezi és megsimogatja a fejem. - Jól vagy?

- Persze, hogy jól, csak felébredtem, és akartam egy kis kakaót - mondom, és nekiállok elkészíteni az italom. Nagyapám közben iszik egy pohár vizet, és elmegy aludni.

- Miért megint ez az álom? - kérdezem magamtól, és miután megiszom a mennyei, barna folyadékot, ami egy fokkal sűrűbb, mint a többiek szeretik, visszamegyek a szobába, amin Sagával osztozunk. Ő az unokatestvérem, és mivel mi vagyunk az egyetlen lányunokák a családban, akik már elég nagyok, hogy ne a szüleikkel töltsék az éjszakát, közös szobát kaptunk. A szerencsés Kevin egyedül lehet. Elég féltékeny vagyok rá, mert megszoktam, hogy saját szobám van, és most meg kell osztanom. Persze, szeretek Sagával lenni és lányos dolgokról beszélgetni órákon át, mielőtt elalszunk, de néha csak összekapunk valamin - például, hogy ki zuhanyozzon előbb. De általában hagyom, tegye, amit akar, mert olyan, mintha lenne egy kishúgom, és élvezem. Nincs testvérem, de az unokatesóimtól (hatan vannak az egyik oldalról és ketten a másikról) eleget kapok belőle, mikor együtt vagyunk - mint például most.

Nem ébred fel, mikor kinyitom az ajtót; jó alvó, nem úgy, mint Kevin. Ő néha egész éjjel nem tud aludni, és délutáni alvással igyekszik ellensúlyozni, de ezen a héten nem hiszem, hogy sikerülni fog neki, mert annyi gyerek, amennyi itt van, ébren fogja tartani, vagy legalábbis felébreszti.