Szárnyaló Szépség

A látogató

Aznap éjjel furcsa de egyben különleges álmom volt. Vagy talán inkább látomás...

...valaki lelökött egy sziklapárkányról, és esés közben visszanéztem, de már csak az ördögi vicsorát láttam. Hát ennyi lett volna? Nem a legszebb halál, mondhatni. És most mindjárt nagy robajjal becsapódok a földbe és atomjaimra esek. De mintha valami húzna felfelé. Már nem zuhanok, hátranézek és két hatalmas szárnnyal találom szembe magam. Aztán nagyon távolról egy ismerős hang szól, egyre hangosabban, végül már azt is ki tudom venni hogy ez az ébresztő hangja.

Lassan felülök az ágyamon, és elgondolkozok az álmon. Mivel semmi értelmes nem jutott eszembe, felkeltem. Odasétáltam a szekrényemhez és kivettem egy fekete macskás pólót és egy fehér, szakadt nadrágot. Felkapkodtam magamra a kiválasztott ruhákat, és lesétáltam a lépcsőn. A lépcső közepén járhattam, mikor megéreztem hogy alig kapok levegőt az orromon és a homlokom pedig tűzforró. Anya és apa már nem volt otthon csak egy üzenetet hagytak hátra hogy körülbelül délután ötkor érnek haza. Reggelinek csináltam egy szendvicset, és úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek suliba ezért üzentem Serenának mivel még nem csöngettek be első órára.

Én: Szia Ser!
Ser🥳: Szia! Miért nem vagy már itt? Mindjárt becsöngetnek.
Én: Ma nem megyek be, mert szerintem megfáztam a tóban fürdés után.🤧
Ser🥳: Jobbulást! Délután ha ráérsz átviszem a leckéket.
Én: Rendben! Szia!
Ser🥳: Szia!

Felmentem a szobámba és kerestem egy filmet. Elindítottam de a felénél bealudtam.
Felébredtem és megállapítottam, hogy jó sokat aludtam, mivel már négy óra is elmúlt.
Lementem a konyhába, hogy egyek valamit, de csöngettek.
-Megyek már!
Biztos Serena jött a leckékkel.
Odaballagtam, és kinyitottam az ajtót, de nem az volt akire számítottam.
Egy magas, vöröshajú fiú volt aki csak pár évvel lehetett idősebb nálam.
-Te meg ki vagy?
-Szia. Daniel vagyok.
-Öhm... Szia Daniel. Sarah vagyok. Gyere beljebb.
-Köszi Sarah. A szüleidet keresem, itthon vannak?
-Nem, még nincsenek. Ötkor érnek haza. Addig körbevezesselek?
-Köszi, az jó lenne.
Mikörben azon gondolkoztam hogy ki lehet ez a Daniel, körbevezettem, és megmutattam a szobákat. Épp beszélgettünk, amikor megérkeztek a szüleim. Anya mikor meglátta Danielt először elsápadt, majd mosolyogva köszönt neki. Félrevonultak a konyhába beszélgetni, de egy idő után már minden szavukat lehetett hallani olyan hangosan veszekedtek.
-Miért jöttél ide egyáltalán?
-...
-De te is tudod, hogy nem tudhatja meg, amíg...
-Mit nem tudhatok meg meddig??-kérdeztem felháborodottan.
-Semmit kicsim, semmit.-válaszolt kicsit idegesen, de mosolyogva anya.
-És most beveszed a gyógyszert.-mondta, majd elkezdett turkálni a fiókban.
-Milyen gyógyszer? Ajánlom, hogy jó íze legyen!
-Á, meg is van!-mondta, majd felmutatott egy piros, sötétkék, zöld és világoskék üvegcsét.
Kitöltött belőle egy kanálnyit, és odanyújtotta nekem.
-Tessék ezt vedd be!
-Jó-mondtam, majd elvettem tőle a kanalat és lenyeltem a folyadékot.
Nem éreztem semmit, de pár perc múlva elkezdett minden elsötétedni, majd elájultam...

...Sorsok s Végzetek Könyve

Kiválasztott egy lány,

de ő nem fogadta el Sorsát,

így neked kell teljesítened

feladatát!'...

-...
-...Sarah!
-Ébredj, Sarah!
Lassan kinyitottam a szemem, és azt éreztem, hogy a gyógyszer hatott és már sokkal jobban vagyok.
-Úristen Sarah. Annyira megijesztettél!-mondta...
-Serena? Hogy kerülsz ide?-lepődtem meg.
-Héj, már el is felejtetted, hogy áthozom a leckéket?
-Ja, tényleg. Bocsi.-vigyorogtam-Hol vannak a többiek?
-Elmentek a kávézóba beszélgetni Daniellel.
-Na de megjünk fel a szobámba.
-Oké, de előbb mond, jól érzed magad?
Hirtelen elöntött a felismerés, hogy az előbb elájultam és egy nagyon furcsa álmom volt. Úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki, mert még kiröhögne.
-Semmi. Jól vagyok.
-Akkor jó.

Felmentünk, Ser ideadta a leckéket és eggyütt megcsináltuk. Utána elkezdtünk egy sorozatot, de Ser hirtelen elmosolyodott.
-Mi az? Miért mosolyogsz?
-Csak mert eszembe jutott, hogy milyen nap lesz holnap.
-Miért? Milyen nap lesz?-kérdeztem gyanakodva.
-Jaj, hát megint elfelejtetted?-rázta meg a fejét.
-A szülinapod lesz!
-Hogy mi???-visítottam fel.-Holnap leszek 18 és én képes voltam elfelejteni.

Késő estig beszélgettünk, de Serenának haza kellett mennie és egyedül maradtam a szobámban. Úgy döntöttem hogy még egyszer megnézem a nyakláncot, amit tegnap találtam. Mikor megérintettem, ugyanaz az érzés kerített hatalmába mint a tóban. Úgy éreztem, amíg velem van a nyaklánc, biztonságban vagyok. Végül a medált szorongatva aludtam el...