𝒜𝓅𝓊𝒸𝒾

-𝙥𝙧𝙤𝙡𝙤𝙜𝙪𝙚

•••

Fogalmam sincs hol vagyok,vagy hogy mit akarnak tőlem. Sötét van. Fázom. Éhes vagyok,és szomjas. Ki tudja hány napja raboskodhatok itt,feltehetőleg a pincében. Időérzékem teljesen elhagyott. Csak a sötét van és én. Eme gondolatmenetem az ajtó nyitódása szakította meg.
Mivel sötét volt ezért nem láttam hogy ki jött be. Rövidesen ki is derült az illető kiléte,mivel lámpát kapcsolt. A hirtelen fénytől összeszorítottam a szemeim.
Egyre közelebb és közelebb jött. Mikor elém ért,eltűrt egy tincset a fülem mögé. Mentolos leheletét megéreztem amint közel hajolt egyenesen a fülemhez.
-Nyisd ki a szemed Babygirl. Apuci látni akarja az ő babájának a gyönyörű szemeit.
Tettem ahogy kérte. Mikor kinyitottam a szemeimet egy igen helyes pasival találtam szembe magamat. Ha nem lenne az elrablóm még vonzónak is találnám.
Gondoltam magamban. Miközben mögém lépkedett. Fogalmam se volt hogy mit akart. Éreztem égető tekintetét amint a hátsómat bámulja. Megfogta hátulról a nyakamat,elkezdte cirógatni,le egészen a nyakamon át a kulcscsontomig,onnan végig húzta a hátamon a kezét,belőlem egy jóleső borzongást kicsalva,elért a fenekemig,amit megsimított aztán belemarkolt.

Egy jóleső nyögés hagyta el ajkaimat.
-Élvezed amit Apuci csinál veled cica? dörmögte érzékien a fülembe. Bármennyire is tagadtam élveztem.
-I..igen. szólaltam meg először,félénken.
-Igen ki? markolt rá jobban a fenekemre.
-Igen Apuci. utálom így hívni. Nem tudom hogy ez miféle beteges játék,de ő nem az apám.
Arra lettem figyelmes eloldozza a kezeimet. A csuklóimat kezdtem masszírozni. Ez se tartott sokáig. Ugyanis megragadta az előbb említett testrészt,és elkezdett maga után húzni.
-Most pedig lefektetünk néhány szabályt. fordult hátra egy önelégült vigyor kíséretében.