-Indítsunk egy live-ot? - nézett fel Jimin a telefonjából, félbeszakítva ezzel Jin és Yoongi kisebb vitáját. Mindenki el van mélyedve benne, fogalmam sincs, honnan jöhetett neki az ötlet, hogy élőadást indítson. Ennyire nem érdeklné? Na nem mintha én annyira figyelnék, hiszen ismét egy jelentéktelen dolgon akadt fenn Hyung, de próbálok úgy csinálni, mintha érdekelne a dolog.
-Nem épp a legjobbkor - morgott rá Jin, mire Jimin rávágott az asztalra egyet.
-Istenem, beszéljétek már meg végre! Fél kibaszott órája veszekedtek egy kibaszott serpenyőn! - kelt ki magából Chim, majd visszadőlt a székébe. Meg tudom érteni, nem éppen a legizgalmasabb téma az, hogy mégis mi történt Pinkkel. Igen, Hyung elnevezte...
-Nem én törtem el! - kiabálta, már vagy századjára Yoongi. Én is kevés esélyt látok arra, hogy ő volt, bár az is igaz, hogy Jin után ő tartózkodik a legtöbbet a konyhában. Csakis ők ketten tudnak főzni a házban, ami nem tudom, hogy kinek megalázóbb. Nekünk, amiért nem tudunk egy rántottán kívül semmit csinálni, vagy nekik, amiért háziasszonyként videlkednek, amint rájuk kerül a kötény.
-A te kezedben láttam utoljára! - mutatott görbe ujjaival a szökére.
-Én voltam! - ordította túl a többieket Rapmon, mire mindenki rákapta a tekintetét. Jin már kezdett is volna bele a monológjába, miszerint az az ő cucca, még a neve is rá van írva az aljára, szóval mégis miért ért hozzá, ha pedig meg is tette, miért nem tudott rá vigyázni, és a többi, de Nam még előtte közbeszólt. - Már vagy huszadjára mondom, de annyira el vagytok mind varázsolva, hogy észre nem vennétek! - puffogott. Komolyan említette már? Egyszer sem hallottam tőle ilyet, pedig nem ül messze tőlem.
-Mennyire meglepő, hogy te törted el - mondta Kookie szarkaztikusan, mire felkuncogtam. Meg nem lehet számolni, hogy mennyi mindent rontott vagy tört már el Namjoon. Egyszer azt mondta, hogy mindig óvatos, mégis folyton csak tör és zúz, szóval lehet, hogy el van átkozva.
-Csend legyen! - pillantott szigorúan a legfiatalabbra, majd ismét RM felé fordult. - Hogyan? - fonta össze Jin a kezeit. Na, erre már én is kíváncsi vagyok.
-Szomjas voltam, de nem volt a szobámban innivaló, szóval kijöttem inni egyet, viszont nem találtam sehol sem a poharam, így nekiálltam keresni - magyarázta. Oh, lehet szólnom kellett volna neki, hogy kölcsönvettem egy kicsit... Annyira tetszik a mimta rajta, ezért rá akartam keresni a neten, úgyhogy bevittem magamhoz. Nem gondoltam, hogy pont abban a tíz percben fog kelleni neki. - Véletlen levertem a tűzhelyről, ahogy forgolódtam, amikor pedig földet ért, letört a nyele - fejezte be a történetet.
-Nem is te lennél - nevetett fel Hobi, mire páran vele tartottunk. Elképzelni, ahogy szerencsétlenkedik, mindig megmosolyogtat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
