BTS oneshots

Nyugodj békében

/Seokjin/

(JinKook)

-Srácok! Srácok! Szálljatok már le rólam! - böködtem nevetve a kicsi maknae és V oldalát felváltva, hogy végre eleresszenek és mehessek vacsorát csinálni.

-Játssz velünk Hyung~! - kérte Kook már nem is tudom már hányadszorra.

-Nem érek rá, sajnálom - simítottam végig arcélén. Tae csalódottan leszállt rólam, beletörődve, hogy csak órák múlva mehetek velük Nintendo-zni, de Sütike kihasználta, hogy nagyobb helye van, így ráült ágyékomra, elterült felsőtestemen és a vállamra markolva temette arcát pólómba. Elkezdtem buksiját simogatni, hátha végre lenyugszik és akkor talán elenged, de ehelyett egyenletes szuszogására lettem figyelmes.

-Most tényleg bealudt? - nevetett mellettem Taehyung, majd rá akarta vetni magát a fiatalabbra, de a kezemet feltartva jeleztem, hogy meg ne próbálja.

-Ne keltsd fel! - suttogtam, hogy nehogy miatta ébredjen fel Kuksi mély álmából. Végre lehet egy kis nyugtom, nem hiányzik egy újabb sor könyörgés. Tae bólintott, majd bement Yoongi szobájába, az idősebb legnagyobb örömére.

-Cukorkaa~ - hallottam még Suga elnyújtott becenevét, mire széles mosoly jelent meg arcomon. Legalább nem engem fog fárasztani.

Finoman felültem, miközben egyik kezemmel Kook hátát fogtam, és nyomtam magam felé, nehogy eldőljön, míg a másikat a feneke alá vándorolt, hogy meg tudjam emelni. Valamennyire felébredhetett, mert lábait derekam köré fonta, ezzel segítve, nehogy ledobjam még a cél előtt, de szeme továbbra is csukva volt. Felvánszorogtam a lépcsőn, ügyelve, hogy el ne ejtsem szegény Jungkook-ot, és egyenesen az én szobámba vittem őt, hisz tudtam, hogy egyedül lenne ott, mert Tae biztos átrángatta már Yoongit a saját és Kuksival közösen megosztott szobájukba, mert ott vannak a játékok.

Olyan óvatosan helyeztem le Jungkookot az ágyamra, mintha egy porcelán baba lenne, bár mondhatjuk annak is, hiszen annyira különleges és értékes, a bőre pedig hibátlan, szeme gyönyörű, és… már megint elkalandoztál Jin. Ő még fiatal ehhez.

Visszaballagtam a konyhába, és egy aprót sóhajtva vettem elő egy edényt, amiben felverem majd a tojást. Már épp a negyediket törtem össze, amikor is a telefonom elkezdett csörögni. Tudom, kicsit egoista beütése lehet azt a bandát beállítani csengőhangnak, amiben én is szerepelek, de szeretem ezt a dalt, hiszen Jungkook kezd el először énekelni, és egészen addig ő szól, amíg csak csenghet a telefon. Így a többieknek nem esik le, hogy tetszik nekem, viszont mégis az ő selymes, tiszta és gyönyörű hangja a csengőhangom.

Beletöröltem rózsaszín kötényembe kezemet, majd elő is vettem az egyik zsebből mobilomat. Mikor megláttam a nevet, nagyon meglepődtem. Anya. Ilyenkor sosem hív, mert tudja, hogy mennyire elfoglalt vagyok, és megbeszéltük, hogy melyik nap hívhat úgy, hogy tudjak is vele órákig fecsegni. A mai nem az a nap...

-Szia - szóltam bele kedvesen, és vállammal fülemhez szorítottam a fehér Iphone-t, hogy tudjam folytatni a sütést-főgést.

-Jin drágám - szipogott. - Szabad vagy?

-Anya, mi a baj? - kérdeztem aggódva, majd kikapcsoltam a tűzhelyt, és rendesen kezembe vettem a készüléket.

-Szabad vagy?  - ismételte.

-Tudod, hogy nem - sóhajtottam szomorúan.

-Mikor tudnál hazajönni? - kérdezte. Ja hogy csak ennyi a baj? Azt hittem már valami rendkívüli történt, de csak hiányzom neki.

-Te is hiányzol anya, viszont tudod, hogy emiatt nem mehetek el. A szerződésben benne va-

-Kisfiam, muszáj ide jönnöd! A nagymamád meghalt - szakított félbe, majd sírásban tört ki.