Strange Love (Jimin FF)

1.fejezet 2.0

Másnap reggel~

-Mehetünk?-kérdezte Yumi
-Igen
Csendben buszoztunk a suliig. Igazából semmi érdekes nem történt. Suli után a Big Hithez mentünk. A portás elugazított minket,majd felmentünk. Nagyon sokan voltak, de tényleg rengetegen. A lépcsőnél egy asszisztens a kezünkbe nyomott egy-egy sorszámot
117 és 118. Álltunk és vártunk a sorunkra. Minimum 3 órát vártunk,ezalatt kissé megrémültünk. Egy csomóan sírva jöttek ki a teremből,de volt aki magabiztosan sétált ki azt hangoztatva el voltak tőle ájulva és biztos befutó. Majd meglátjuk.
-117-es sorszám-szólt bele egy férfi a hangszóróba
Yumi felállt,megölelt,majd bement.
Kb tíz percig volt bennt. Majd engem szólítottak.
-Annyeong-hajoltam meg mikor bementem.
-Park Yoora melyik táncot fogod bemutatni nekünk?-komolyan néztek
-BTS DNA
Sejtetősen összenéztek amitől kissé megijedtem. Nem baj, megmutatom nekik.
Elindult a zene, a szívem gyorsabban kezdett dobogni. Odatettem magam és szerintem jól toltam.
-Köszönjük, jöhet az ének. Választott dal?
-Park Jimin:Lie
Elvettem egy mikrofont,majd énekelni kezdtem.
내게 말해
너의 달콤한 미소로 내게
내게 말해
속삭이듯 내 귓가에 말해
Don't be like a prey
(Be) Smooth like a like a snake
벗어나고 싶은데
내게서 떠나 떠나 떠나줘
내게서 떠나 떠나줘
뭐라도 나를 나를 구해줘
나를 구해줘.....
Nagyon beleéltem magam a dalba. A bal oldali ajtó résnyira kinyílt majd egy barna hajzuhatagot láttam.
Az ott tényleg ő?
Jimin?
Kissé megremegett a hangom,látam elmosolyodott. Innestől a dalt neki énekeltem. Igyekeztem,hogy jó legyen. Amikor vége lett megtapsoltak, Jimin pedig elmosolyodott,majd becsukta az ajtót.
-Köszönjük,majd értesítjük
-Hogy sikerült?-ugrott a nyakamba Yumi
-Szerintem jól, neked?
-Nem tudom, kicsit megcsúsztam táncközben. Mi lenne ha elmennénk vacsorázni? Van a közelben egy jó helye. Mit szólsz?
-Benne vagyok

Egy elég drága helynek tűnt, az étlapon is a legolcsóbb kajára is ráment a kevéske pénzem.
Ettünk,nevettünk és felszabadultan beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. Nagyon sokáig ott voltunk,de szerencsére ez a hely 0-24-ben nyitva van. Hirtelen bejött egy 20-as éveiben járó férfi, és leült,egy üres asztalhoz.
A pincér egyből odament,majd a férfi leadta a rendelést.
-Kettő pohár forrócsoki lesz, három főre sushit szeretnék és öt csésze kávét kérek. Köszönöm-fizetett,majd kiment az ajtón.
-Yumi-bökdöstem meg-neked ez az alak nem volt furcsa?
-Hmm... nem igazán,miért? Az én életemben ez teljesen normális-töprengett
-Nem tudom, ez elég fura volt,na meg titokzatos. Mindegy hagyjuk.
Az ajtó ismét kinyílt majd hét maszkot viselő fiú lépett be. Leültek oda ahova az előző férfi is. Súgdolózni kezdek,majd hirteken felénk fordultak.
Mikor az étteremben már nagyon kevesen voltak, a fiúk közekebb ültek egymáshoz,majd felváltva ránk néztek. Méregettek minket,majd amikor az utolsó vendég is elhagyta az éttermet, levették a maszkot és a sapkát.
Elakadt a lélegzetem. Yumire néztem és ő is hasonlóan festett. Az egész BTS. De mit keresnek itt és ez mi ez az egész?
Yumi félrenyelt,majd fulladozni kezdett. Hátba akartam verni,de az egyik srác, személy szerint Taehyung odalépett,majd kicsit hábaveregett,hogy meg ne fulladjon. Erre már a többiek is odajöttek.
-Szóval akkor ismertek minket-állapította meg Namjoon
Én csak meredten néztem rá,ő pedig összehúzott szemmel nézett engem és a fulldokló barátnőmet.
-Igen-makodtam össze-vissza zavaromban
-Figyeljetek. Ami itt történt azt titokban kell tartanotok-mondta Jimin
-Igen,ez nagyon fontos számunkra
-Úgy tűnik már jól vagy-simigatta meg Yumi hátát Taehyung
-I-igen kö-köszönöm-pillantott hálásan és sokkoltan fel
-Szóval ti ismertek minket,de mi nem tudjuk a hölgyek nevét-pislogott aranyosan Jimin
Bemutatkoztunk nekik,majd először Jimin szólalt meg.
-Szép neved van-nézet rám aztán zavartan korrigálta magát-azaz khm.. széo nevetek van. És nem te voltál az aki a Lie-t énekelte?Tehetséges vagy-kacsintott rám
Lassan már egy paradicsom színéhez hasonlítottam volna az arcszínemet.
-Igen,én voltam és köszönöm-felálltam és meghajoltam
Taehyung felállt Yumi mellől(észre sem vettem,hogy leült. Hmm...)
-Érdekesnek tűntök. Esetleg nem lenne kedvetek holnap sétálni egyet?
-Ez nagyon kedves de...-kezdte Yumi-Holnap visszahív minket a Big Hit a hirdetésre.
-Akkor holnap találkozni fogunk, mivel mi is részt veszünj rajta-mosolygott J-Hope
-Akkor holnap-búcsúzkodtunk Yumivel
-Jó éjt srácok-integettünk
-Nektek is-köszöntek el tőlünk

Mikor kimentünk egyszerre kaptunk rohamot Yumivel
-awhhh úristen álmodok vagy Tae tényleg nem hagyott meghalni? Mert ha az akkor ne kelts fel-ugrándozott
-Ez.. nem álom,hanem a valóság. Ahh el sem hiszem,hogy Jimin még helyesebb a való életben-néztem fek az égre,mintha egy titkot mondtam volna el
-Igen, és Tae is iszonyat aranyos. Na meg persze a többiek is-csavargatta egy hajtincsét zavarában
-Bejön neked?-néztem rá
-Jajj dehoogy is. Csak a biasom, barátom van,meg minden-attól,hogy barátja van lehet bejön neki, ki nem ájulna el tőle? Ugye? Nincs ilyen
-Ühüüüm,átlátok én rajtad.
-Na,mert neked Jimin?
-Én legalább nem tagadom-vontam vállat.
Hazasétáltunk, lefürödtünk és elaludtunk,majd a békés álmainkba kalauzoltuk magunkat