✓ || barátok〃VMIN.

ba.

A világ olyan meglepően csillogónak tűnt. Nem zengett a város, kellemesen csendesnek hatott. Teljesen újnak érződött számomra. Személy szerint hihetetlennek találtam, talán hangot is adtam volna meglepődöttségemnek, de nem volt rá lehetőségem, hiszen a mellettem ülő Jimin szavaival megkövetelte a figyelmem minden egyes cseppjét és persze nem is nagyon engedett szóhoz jutni.

Általában én voltam a beszédesebb, ez tény, de voltak napok - igazából mostanában gyakrabban - amikor Jimin igazi energiabombaként viselkedett. Hát a mai is ilyen volt.

Eszembe jutott hányszor fordult az elő, hogy Jimin igazán jól érezte magát és ennek hangot is adott. Azok voltak a legboldogabb napjaink. Mennyi idő eltelt már az iskolás évek óta.

Visszatekintve nem gondoltam volna, hogy ennyire jóba leszünk. Csak betoppantál az életembe, akkor találkoztunk, amikor mindketten féltünk az élettől.

Annyira meg akartam ismerni az olyan embereket, mint te. Valahogyan nagyon fura gyermek voltál.

Milyen is voltál akkoriban, Jimin? Nehéz felidéznem. Úgy éreztem én a Napról, te a Holdról származol. Teljesen ellentétek, mégis annyira hasonlítottunk egymásra. Véletlen lenne? Mindenféle voltál és vagy, de talán ez olyan jó benned.

A beszélgetéseink olyanok voltak akár egy házi feladat. Legalábbis eleinte. Hiszen nem ismertük egymást, fiatalok voltunk és szófogadóak. Egyik nap legjobb barátok, a másikon ellenségek. Butaságokon képesek voltunk összeveszni, bár meg is bántottalak párszor. Egy ponton azt hittem végleg elszakadunk egymástól, hogy itt a vége. Úgy is érződött. Csak meg akarom érteni miért maradtunk mégis, mi dolga velünk a sorsnak.

- Hé te földönkívüli! - integetett az arcom előtt - Tae, figyelsz te rám egyáltalán?

Megcsóváltam a fejem, mire csak mosolyogva megforgatta a szemét.
Egymás rejtélyei vagyunk. Ezért tűnik ez még különlegesebbnek?

Ha tudta volna, hogy arra gondolok, mennyit is jelent nekem.

- Jimin, megígéred, hogy, egy nap amikor elhalkult a taps, amikor minden nehéz lesz, itt leszel?

- Miért kérdezed, Tae? Mi a baj?

- Csak maradj mellettem, örökké. Csak maradj itt.

- Kérned sem kellene.