prologue

112 2 0
                                    

Minden porcikámmal azt akarom hogy mellettem legyél. Újra akarom írni a történetünket. A fájdalmunkat, a haragot, és a szomorúságot, amit akkor éreztem mikor itt hagytál. Menekülni akarok, de az emlékek vissza tartanak. Minden egyes nap nélküled örökkévalóság, ugye tudod? Veled akarok lenni, mert minden lélegzetvétel fáj. Fáj a hiányod. Mindennél és mindenkinél jobban akarom hogy újra magadhoz vonj, és azt mondd megoldunk mindent együtt. Nem tudod mit meg nem adnék azért, hogy újra halljam a hangod. Az egyetlen amit hátrahagytál azok a zenék, és a közös képek a telefonomon, és a tiéden. Beírtad magad a történelembe, és nem csak az én életembe. De te mégis velem osztoztál mindazon amin keresztül mentél, és még csak alkalmam sem volt megköszönni. Mert féltem, és csak az én hibám minden. Elbasztam. Mindent elbasztam. Nem rád haragszom. Saját magamra.

De mostmár te is csillag vagy. Az én csillagom.

m i e l ő t t Where stories live. Discover now