Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XI.

Takara szemszöge: 

- Mi az a szaké? - jött az első kérdés Hitoritól. 
- Alkohol, vagyis nem gyerekeknek való - mondta, már a pia miatt, pírrel az arcán Pain.
- Nem vagyunk gyerekek! - szólalt fel egyből Fujiko. A kis alkoholisták. 
-Ittunk mi már ütősebbet is! A szaké eltörpül a jó házi pálinka mellett! - mondta csípőre tett kézzel Hizuru. Bocsánat, ezek nagy alkoholisták. 
- Ha már itt tartunk... - kapcsolódott be a beszélgetésbe Kisame. - Tartsunk egy bulit, az új tagok miatt! - mondta nagy boldogan. Ez az ötlet valahogyan mindenkinek tetszett. 
- Nem! - mondta Pain határozottan. - Ezek így is idegesítőek, nem kell nekik pia! - mutatott ránk. 
- Az "ezeknek" nevük is van, már bocsánat! - fontam össze a kezem magam előtt. 
- Addig nem hagytok élni amíg azt nem mondom, hogy szabad, igaz? - nézett rénk meggyötört arccal. Mindenki bólogatott. - Akkor mit bánom én! Csak ma hagyjatok békével! - mondta egy nagy sóhaj kíséretében. 
- Akkor ma bebaszunk! - ugrott fel Kisame, és a hűtőhöz sprintelt és legalább hat üveg szakét vett elő. - Valaki szóljon a többieknek is! - nézett körbe. 
- Majd én! - álltam fel. 
Szépen lassan hulla fáradtan mentem el szólni. Nem vagyok nagy party arc. Sőt, nem is szeretek bulizni. Egyedül a négy barátnőm képes rávenni ara, hogy elmenjek velük bulizni valahova, de akkor is inkább ülök és nézek ki a fejemből. Bekopogtam az első ajtón amivel szembe találkoztam. 
- Valaki megtalálta az illemtankönyvet vagy mi? - hallatszott bentről, majd kinyílt az ajtó. A nálam jó pár centivel alacsonyabb Sasori nyitott ajtót. 
- Nem, csak én vagyok! - köszöntem neki, már ha ezt lehet köszönésnek mondani. 
- Ó! Miben segíthetek? - váltott egy kicsit kedvesebb hangnemre. 
- A többiek bulit tartanak, csak szólok, ha akarsz te is menj le. 
- Már indulok is - ment el mellettem. Óvatosan benéztem a szobába, ahol nem volt senki más. Végül a következő szoba felé vettem az irányt. Ott is ugyanúgy bekopogtam.
- Ki az már?! - hallatszott bentről Hidan és Kakuzu hangja, majd mérgesen kivágódott az ajtó. - Mit aka... - kezdte gorombán, majd amikor észrevette, hogy én vagyok az nekitámaszkodott az ajtófélfának. - Akarom mondani. Miben segíthetek? - kérdezte meg kedvesebben. 
- A többiek buliznak, ha akartok menjetek le. 
- Megyünk! - viharzott ki a szobából Kakuzu. Szerintem itt a bulizás valami nagyon ritka dolog, hogy ennyire örülnek neki. 
Na szóval... Lent van már Pain, Kisame, Itachi, Kakuzu, Hidan, Konan, Fujiko, Akane, Hitori, Hizuru és Sasori. Szóval maradt Deidara és a bokor. De sokan lettünk hirtelen. Végül Zetsut a folyosón találtam meg, így nem kellett keresgetnem. Vele együtt én is lementem, ahol már mindenki ott volt. Deidara is megkerült valahonnan, és már nagyban buliztak. Én helyet foglaltam a kanapén és onnan néztem az eseményeket. 
Hizuru kihívta Paint egy ivóversenyre. Már akkor eldöntetett ki nyer, mikkor kihívták egymást. Nem láttam még olyan embert, aki ennyire bírja a piát. 
- Feladod végre? - kérdezte meg a részeg Paint, a huszadik kör szaké után. 
- Soha "hicc"! - ezzel szépen a földre dőlt. 
- Nyertem! - mondta diadalittas mosollyal Hizuru. Megmondtam már az elején. 
A hangulat továbbra is jó volt. Körülbelül mindenki részeg volt már, kivéve Fujiko, Akane, Hizuru és Hitori, meg én, csak én nem ittam semmit és azért. A többiek meg bírják a piát. Hitori egy üveg szakéval a kezében sétált hozzám. 
- Igyál te is! - nyújtotta felém az üveget, de nem fogadtam el. - Igyál már, rossz rád nézni! - tolta az arcomba az üveget. 
- Akkor rosszul fognak rám nézni! - makacskodtam továbbra is. 
- Mi van? Terhes vagy és azért nem iszol? - jött meg a fúl részeg Kisame. 
- Anyukádat! - válaszoltam egy jobb horgos kíséretében. - De hülye vagy! 
- Ha már itt tartunk, nem akartok kicsit bemutatkozni, hmm? Nem nagyon ismerünk, hmm - jött köreinkbe Deidara. 
- Azt tudom, hogy Takara hangosan tud kiabálni - mondta szórakozottan Itachi. Talán ő még nincs annyira rossz állapotban mint a többiek. 
- Az biztos! - mondta a dülöngélő Kisame. - De komolyan meséljetek már valami magatokról! - ült le a földre végül, mert nem tudott állni. 
- Ja! - ült le Hidan is, majd végül mindenki. 
- Kezdem én! - pörgött be Fujiko. A pia hatása. - Fujiko vagyok 18 éves, ééééssss... Ő mit is kell még tudni rólam? - gondolkodott el. - Megtudom röhögtetni az embereket. Mi van még? Most így ennyi. 
- Most én jövök! - folytatta Hitori. - Hitori vagyok, szintén 18 éves. Kedvenc sportom a röpi, és szeretek olvasni. Meg szeretem a kutyákat, és ennyi!
- Azt elfelejtetted mondani, hogy deszka vagy! - mondta röhögve Hidan, mire az arcába repült egy üres szakés üveg. 
- Hát én... - kezdet bele Akane. - Tudok főzni és szeretek görizni - mondta szűkszavúan. Most szerintem mást nem is tud mondani annyira sokat ivott. 
- Hizuru vagyok és elvagyok! - kezdett bele szórakozottan. - Citerázok és postás leszek! - viccelte el az egészet. Beütött a pia. 
- Már csak én maradtam. Takara vagyok, és én is 18 éves akár a többiek. Amit tudni kell rólam az, hogy szeretek főzni és szeretem az állatokat. Bulizni már annál kevésbé. És hangosan tudok kiabálni - mondtam, már nevetve a végét. 
- És szereted I... - mondott volna el valami olyasmit Hitori, amit nem kellett volna. Gyorsan a szájára csaptam a kezem így megakadályozva azt, hogy bármit is mondjon. 
- Hallgatsz! - szóltam rá. Szerencse, hogy holnap semmire sem fognak emlékezni ebből. 
- Na most folytatódjon az ivászat! - csapta össze a kezét Konan, és hozott még pár üveg szakét. 
Egészem hajnali kettőig ittak a többiek, míg lassan kezdtek kidőlni. Már csak pár emberke, én, Itachi és Kisame. A lányok is sikeresen leitták magukat a sárga földig. Már lassan az egész társaság kidőlve aludt, valahol. Mikor már úgy éreztem a bulinak vége szépen elkezdtem felvinni a barátnőimet a szobájukba, ami igazán nehezen ment, főleg, hogy izegtek-mozogtak. Nagy nehézségek árán de sikerült felvinnem Hizurut a szobánkba. 
- Jaj anyám... - motyogtam miközben a fejemet fogtam. Félvállra vettem Fujikot és őt is elkezdtem vonszolni a szobájába. 
- Talán nekünk sem ártani felvinni őket a szobájukba - mondta Kisame Itachinak. 
- Talán igazad lehet - fogta meg a hozzá legközelebb fekvő személyt, azaz Deidarát és a vállára vette, majd a szobájához kezdte vinni. 
Kisame egyszerre két emberkét kapott a vállára, Kakuzut és Hidant. A vasgyúró. Addigra nagy nehezen felráncigáltam Fujikot és a szobába. Az már már, hogy közben hatszor beverte a fejét a falba, nem kell mindenről tudnia, majd megérzi holnap. Akanét is sikerült felráncigálnom a szobába végül, így már csak Hitori maradt, aki hála istennek elég könnyű, a szobában még maradt Sasori, a bokor és Pain. A szőke barátnémat végül sikerült felvinnem a szobánkba. Hizuru közben kifordult az ágyból és a földön aludt. Nem rakom vissza, nincs arra energiám. Még egyszer visszamentem a nappaliba megnézni, hogy mindenki a saját szobájában van-e már. Már csak Itachi és Kisame volt ott. Gondolom ők is leellenőrizték, hogy van-e valaki még itt. 
- Holnap nem fogok takarítani! - jelentettem ki, mire nevetni kezdtek. 
- Azok takarítanak, akik kitalálták, hogy buli legyen! - mondta vigyorogva Kisame. 
- Te voltál az! - mondtam kedvesen. 
- Faszomat!- verte bele a fejét az asztalba. 
Na most valahogyan fel kéne magam vonszolni a szobámba. Csak hogy? Hulla vagyok, és már alig tudok állni. Asszem itt alszok. Nagy nehezen elbotorkáltam a kanapéig, majd belefeküdtem. Már majdnem elnyomott az álom, mikor azt éreztem, hogy valaki felemel. Egyből kipattantak a szemeim. Itachi a karjaiban visz. Az arcom egyből vörös lett, mire Itachi csak kuncogott egyet. Végül a szobám ajtaja előtt lerakott. 
- Kö-köszönöm - dadogtam zavartan. 
- Semmiség volt! Aludj jól! - köszönt el. 
Még mindig sokkosan, de betántorogtam a szobámba és végigdőltem az ágyamon. Pár perc alatt elnyomott az álom.