Az eső halk zokogása (Befejezett)

🌧Tizennegyedik rész🌧

Zack pov.
- Jól van apuka, nyomjon! - kiáltotta az orvos mire Louis megszorította a kezem és sikítva nyomott még egyet. Ám hirtelen a teste szinte hátraesett, mint egy rongybaba majd egy tündéri hang töltötte meg a szobát.
- Gratulálok! Kislány! - mondta az orvos és felmutatta a kicsit. Egy aprócska testecskét, kicsi kezekkel - lábakkal és egy édes kis fejecskével. A testemben úgy áradt szét a boldogság, mint a folyó a szorosban. Szétcsókoltam az én édes Louisom fejét, aki még mindig pihegett.
- Szeretlek, édesem! - motyogtam két csók köszött. Nevetve adott ő is egy puszit.
- Köszi, hogy minden nap mondod. - mondta.
- Muszáj bepótólnom az elmúlt éveket. - mondtam. Ekkor lépett hozzánk az orvos és a kezünkbe adta a kicsit. Azt hiszem ismet szerelmes lettem, ahogy néztem a kicsi pisze orrát és az apró szemeit. Dús haja volt, kicsi tincsekkel.
- Gyönyörű. - mondtam és megsimogattam a pici fejét.
- Hogy fogják elnevezni? - kérdezte a nővér. Kérdően Louisra néztem, aki bólintott.
- Katlyn.

Igor pov.
Nevetve lovacskáztam a fiammal miközben Vladimir a kinti sütő mögött ügyeskedett.
- Apu a ló!! - sikította Mike miközben feljebb ugrott a hátamon.
- Fiúk! Meg ne egyétek egymást! - kiáltotta Vladimir. Nevetve letettem a kisfiam és odamentem Vladimirhoz, nyomtam egy csókot a szájára és átöleltem.
- Akkor téged megehetlek? Hamm! - úgy tettem mintha a nyakába harapnék mire nevetve belekapaszkodott az enyémbe és ő is adott egy csókot.
- Szeretlek!
- Én is téged, szívem! - mondtam nevetve. Mike ekkor futott be és mindkettőnk lábát átölelve bújt hozzánk majd mind a kettőnket lelőtt vízzel. Hát ezért most megkapja a magáét a kis sunyi. Mind a kettem elkezdtük kergetni a kis lurkót és miután én elkaptam, leültünk enni. Késő estig kint maradtunk. A kinti ágyban néztük Mikeot, ahogy pillecukrot süt.
- Alig egy éve még máshol jártál és folyton dolgoztál. Mi változott? - kérdezte Vladimir hozzám bújva.
- Talán csak ráébredtem, hogy mi fontos nekem igazán.
- Hát... Nem tudom, hogy mi változhatott meg, de nagyon örülök, hogy visszajöttél hozzánk.
- Én is örülök, hogy helyre állt az eszem. - csókoltam fejen az életem értelmét.
Vége.