Egy elfelejtett dal [Zarry ff.]

You and I

/Zayn/

Következő hét, következő koncert. Ez így ment napról napra, hétről hétre.
Külső szemlélőként biztos hosszúnak, nehéznek és unalmasnak tűnhetnek ezek a koncertek a mi szemszögeinkből nézve, azonban a csapat imádta ezt az egész munkát, amit inkább szórakozásnak fogtunk fel, s így az idő is gyorsabban telt a maga módján.

Éppen felmértük a következő koncerthelyszínt a srácokkal és elgyakoroltunk pár dalt, majd ebédidőben leültünk pihenni egymás mellé, és fáradtan ettük a hamburgerünket, közben pedig Harry elment mosdóba. Mikor visszajött, vigyorogva mértem végig a szerelmemet, és széttártam a karomat, mire ő nekifutásból belerohant az ölelésbe, így nevetve mindketten eldőltünk a színpadon. Egy pillanatra, mikor ajkaink egy vonalba kerültek, összeértek az esést követően és nagy erő kellett ahhoz, hogy ne csókoljuk meg egymást. Ekkor a Göndörke zavartan beletúrt a hajába, majd feltámaszkodott, és felállt, utána természetesen engem is felsegített.

- Fiúk, baj van.- hívott minket össze egy csapatmegbeszélésre Niall- Előbb voltam lent a büfében és hallottam, amint azt beszélik, hogy valamelyikünk közt dúl a láv, mert nagyon érezni a levegőben.
- Basszus, ennyire feltűnőek lennénk?-kérdeztem idegesen összenézve Harryvel.
- Szerintem nem vagytok azok ha engem kérdeztek. Meg amúgy is, bármi van, mi kiállunk értetek, bármikor, bárhol, bármiben. Ránk számíthattok!- mondta Liam bátorítóan, a többiek pedig egyetértően bólintottak.
- Köszi fiúk, rendesek vagytok, tényleg. Mi meg nagyon hálásak vagyunk miatta. - suttogta Harry, majd apró gesztussal megszorította a kezem, én pedig hálásan rámosolyogtam, mert tudja, hogy nekem erről az egész dologról nehezebb beszélni.

- Akkor csapathatjuk a koncertet?- vigyorodott el Louis és csapatkiáltásra hívva minket betette középre a kezét.
- Csapassuk. Hajrá!- biccentett Harry vigyorogva és mind egymáséra tettük a kezünket.
- Egy, két, há, nyomjuk!- kiáltottuk közös átéléssel, majd a You and I című dalunkkal felrobbantottuk a színpadot. A lányok sikongattak, néhányaknak könny csillant a szemében az örömtől, hogy láthatnak minket, ami őszintén nagyon jól esik, így elmosolyodtam.
Nekik, magamnak és leginkább Harrynek énekeltem. Mikor a dal végén eljött az én elnyújtott, lágy részem, a fiúra néztem, ahogy kiénekeltem, hogy te és én. Ő mint aki mindent vett az üzenetből, vigyorogva és erőre kapva biccentett egyet és tovább folytatta a refrént.

Ahogy végignéztem a koncert végén lévő közös meghajlásnál a közönségen, jólesően kirázott a hideg. Nagyon nehéz megszoknom, hogy ilyen rengetegen szeretik azt, amit csinálunk, mi pedig élvezettel űzzük ezt a vállalkozást és még pénzt is kapunk érte. Maga a megvalósult álom. A meghajlásnál minden lelassul. Mosolyogva nézünk végig a tömegen, mely egyszerre üvölt fel, akár egy hatalmas oroszlán, aki minden életerejét ebbe az üvöltésbe helyezi át. És én rettenetesen imádom ezt az oroszlánt. Egész életemben hallgatni tudnám őt.