Utállak és kész !!!👑👑👑 ( Átírás alatt.)

Készülődés...

Miután Cupika ,,tesén át " sikeresen bejutottam a stobámba rögtön a telefonomért nyúltam.

Abból az okból kifolyólag , hogy már sértette a fülemet a csörgése.
Mihejst megláttam a képernyőn Szabi nevét gondolkodás nélkül fel is vettem az imént említett eszközt.

- Mondjad!-Voltam már udvariasabb is de ez van .!

- Neked is szia! Hallom a modorod még mindig nem változott gyerek!-Nem mondhatnám, hogy túl komolyra sikerült volna Szabi részéről a vélemény nyilvánítás. Szinte láttam a lelki szemeim előtt ahogy már majdnem kibukik belőle a nevetés.

-Térj a lényegre ! Ááá ...! Ne már ! Cupika!

Nem tudom mással volt-e már ilyen, de az én macskám még mindig olyan játékos, hogy a szőnyegen fekve kezdett el játszani a lábammal. Pusztán annyi volt a baj, hogy eléggé belejött én pedig nem kalkuláltam be a harapást, mivel rohadtul nem vagyok egér.!

-Mi van öcsém?-Ennyit az együttérzésről.! És még ki is nevetett!

- Levadászott a macska?-Szerintem ez már túl őszinte volt nem mellesleg pedig még mindig röhögött.

- Nem gondod, hogy túl kedves vagy mostanság?-Tettem fel a költői kérdést úgy, hogy érezni lehessen a szarkazmust a hangomban.

- De. Te viszont így is szeretsz!-Adta a tudtomra diadalittasan.

- Még jó, hogy feltűnt! Bár három év alatt megszoktam, hogy ennyi együttérzést tanusítassz.-Próbáltam drámaivá tenni az alakításomat.

-Te sem vagy jobb! Amúgy meg tudod, hogy szeretlek hercegnő.!

- Ez fájt! És utállom, amikor így hívsz!

-Majd hozzászoksz bari!

-Van, ami nem változik.-Mondtam egy hatalmas sóhaj kíséretében.

-Amúgy mit is akartál?-Tettem fel a szerintem teljesen jogos kérdést.

-Néhány nap múlva én is Pesten leszek. Lehet, hogy majd összefutunk.-Úgy mondta ezt, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.

-Még az is lehet. Bár nem hinném.-Mondtam a legnagyobb őszinteséggel.

-Van még valami? Hm?

-Mi lesz így szegény Martinnal? Itt hagyod, mint egy szegény kiskutyát a ház előtt papírdobozban.?-Ezt már én sem bírtam ki nevetés nélkül.

-Most az együttérzés csapott meg vagy a csordaszellem?-Kérdeztem kuncogva.

-A csordaszellem téged szokott a hatalmába keríteni drágám.- Ez rendesen betalált.

Kb. két hete volt egy kis balhé az ebédlőben.

Mivel már egy csomó ideje állt sorban az osztály és majd leszakadt a karunk - Mert, hogy az alsósokat előre kell engedni és állítólag tanárbá túl korán hozott minket kajálni. - a fiúk Ricsivel az élen kiálltak a sorból, visszavitték az ebédlő egy másik teremében lévő asztalunkhoz a tálcát és szimplán kilibbentek az ajtón.
Mikor már szinte az egész osztályígy tett mi sem haboztunk tovább a lányokkal.
Akkor még nem is történt semmi. De az a letolás, amit ez után a kis húzásunk után hétfőn az ofőtől, az igazgatótól és a konyhásoktól kaptunk mind a miénk volt.
Ráadásul ettől volt hangos az egész iskola.

-Fúúú!- Hát nem éppen szokásom így kifejezni magam, de még is csak Szabival beszélek, úgyhogy ez nem főben járó bűn.

-Fáj az igazság, mi?- Kérdezte magabiztosan.

-És, ha igen? Nekem még bűntudatom is volt.!-Mondtam durcásan.

-Ne legyél morci! Ez van. Te a lelked mélyén igazi jókislány vagy.- Nagyon kedvesen, de némileg tudálékosan vonta le ezt a számomra sem meglepő következtetést.

-Hát most na.!-Ismertem el az igazát.

-De mi így szeretünk!

-Én viszont Martint nem szeretem!

-Gya!

-Ne gyázzál!

-Öcsém ekkorát hazudni!-Már szinte kikérte magának a dolgot és sápítozott, mint egy vénasszony.

-Dolgozd fel!-Mondtam és megszakítottam a hívást.

Arról viszont megfelefkeztem, hogy Cupika ez idő alatt sem változtatta meg a helyét és a helyzetét se. Csak meg akartam fordulni de a következő pillanatban már szegény farkán tapostam.

A ,,dicséretre méltó tettemért" egy egy hangosan nyávogó vérig sértett macska lett a jutalmam. Szegény cicám.!
Hiába szabadkoztam és kértem tőle bocsánatot vissza sem nézve az ajtó felé vette az irányt és szépen kicammogott.( Hát ja ezt a macskát a járásáról is meg lehet ismerni.)

A kis baleset után elmentem tusolni, betoltam három szelet pizzát és megnéztem egy csomó részt a kedvenc sorozatomból.
Mivel gyorsan repült az idő és közben már mindenki bőven hazaért meg is vacsoráztunk. Anya már tegnap bepakolta a bőröndöket, úgyhogy ezzel sem volt gond.
Némi tévézés, netezés és zenehallgatás után én is nyugovóra tértem.

Viszont még mielőtt el tudtam volna aludni azon kaptam magam, hogy már megint Martinon és a holnapi induláson jár az eszem...