Breakable

I. fejezet

Eleinte kinéztünk magunknak egy éttermet, ahova Nolan szokott járni a kollégáival, de mivel tele volt emberekkel – nekünk viszont beszélgetés szempontjából ez nem volt jó opció, így tovább mentünk és egy kis pizzázóba ültünk be, ahol csak mi lehettünk.

Nolan velem szemben ül és éppen egy hatalmas szalámis pizzával küzd, én pedig csak mosolyogva őt nézem. Nagyon helyes srác, tényleg nem csodálom, hogy Zoey már rég kinézte magának. Fekete haja szépen be van lőve, sima fehér pólóban és egy farmerban van ami remekül kiemeli sportos testalkatát. Miután sikeresen bekapja pizzáját, szép kék szemeit rám szegezi és végül meggondolva magát visszateszi az ételt a tányérra.

- Most stírölsz engem? – arca komoly, de tudom, hogy nem sérelmezi a tettemet.

- Nem, csak nézem, hogy mennyire szenvedsz egy egyszerű pizzával – mosolyodom el. – Egyébként a sztárok nem ezt a kifinomult intelligenciát alkalmazzák evésnél is? Tudod, még pizzához is kés és villa? Neked nem követned kellene ezt a protokollt?

- Ki így, ki úgy. Azért mert híres lettem, a stílusom ugyanaz maradt, mint mindig is. Nekem a pizza csak akkor esik jól, ha kézzel eszem. – dőlt hátra a székén. – Te már meg is etted? – hökken meg. Hupsz.

- Igen, mert egyrészt én hamar megtaláltam a számat – kezdek bele, de félbe szakít.

- Ami jó nagy, szóval nem is csoda.

- Köszönöm – biccentek, de arckifejezéséből ítélve ezt nem bóknak szánta – másrészt amíg te percekig a telefonodat nyomkodtad válaszolgatva ennek-annak, én neki láttam az evésnek és voilá, készen vagyok. 

- Fontos ember vagyok – tárja szét karjait, én pedig horkantok egyet – Nem viccből mondom, a telefonom egész nap csak csörög. Amúgy meg, egyelőre én segítek neked, szóval egy szavad nem lehet, maximum csak köszönettel tartozol nekem. Amúgy meg, mindjárt befejezem – feleli, majd újra neki lát az evésnek.

Három harapás után újra rám néz és ingatja a fejét. Zavarja, hogy nézem, de nem szólal meg, mert tudja, hogy akkor egy újabb beszélgetésbe kellene elegyednie velem és ezt el akarja kerülni.
Újabb nagy falatot harap a pizzából és ekkor megcsörren a telefonja. Az ételt azonnal leteszi, kezeit pedig beletörli a nadrágjába. Ez hihetetlen, mennyire hanyag. Azt hittem ezek a nagy sztárok azért figyelnek ilyen dolgokra, használják a szalvétát ahogy kell, de úgy tűnik ő tényleg a saját stílusával él továbbra is.. Felemeli a telefont és a képernyőre pillant.

- Virágszálam, meglepetésem van számodra – szemeit rám szegezi, és hatalmas mosoly kúszik arcára.

Vágok egy grimaszt, hiszen nem értem mire gondol így a készüléket felém fordítja, és ekkor meglátom Zoey Jennings nevét a képernyőn. Hirtelen hatalmas gombócot érzek a gyomromban és nyelek egy nagyot. Az a kis szemét áruló...

- Szia Zoey – veszi fel a telefont Nolan. – Nem, nem érek rá ne haragudj. Holnap sem jó, nagyon elfoglalt vagyok. – Próbálok nagyon csöndben lenni, szinte levegőt is elfelejtek venni ezért idegességemben hosszú, fekete hajamat kezdem babrálni. – Igen, tudod új filmen dolgozunk ami rengeteg időt elvesz, ha meg szabad vagyok akkor azt a barátnőmmel töltöm – szemeim kikerekednek. Ez az ember egy zseni, én komolyan mondom most egy hatalmas ölelést adnék neki, amiért ez eszébe jutott. – Új keletű a dolog, most történt nem olyan régen. Köszi. Rendben, akkor még megbeszéljük. Üdvözlöm Bernardot! Szia!

- Te egy zseni vagy, Nolan Blake! – pattanok fel, majd karjaiba vetem magam, mire ő meglepett arcot vág.

- Kapni kellett az alkalmon, ha már meg se beszéltük, hogy mit csinálunk. Gondoltam majd spontán jön, aminek jönnie kell – vonja meg vállait és jobb kezét derekamra csúsztatja. – Zoey kiakadt, sok boldogságot kívánt, de éreztem, hogy ez inkább azt jelenti hogy „menjetek a pokolba" – nevet fel, mire két kezemmel átkarolom a nyakát.

- Miért mentél bele ebbe? – kérdezem komoly arcot vágva, ő pedig csak biccent egyet.

- Mondtam, jót tesz majd a hírnevemnek, ha új cikkek is megjelennek rólam. Ráadásul – nyomja meg a szót, majd megemeli bal szemöldökét – mondtam, hogy szeretnélek jobban megismerni. Régi ismeretség a miénk, de nem az igazi. Sok mindent nem tudok rólad.

- Nem is nagyon van mit, unalmas életem van – nevetek, de ő erre megrázza a fejét és arca elkomolyodik.

- Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogjuk tudtára adni a mi... kapcsolatunkat? – kérdez rá, hiszen lényegében ez csak egy egyezség, aminek valódinak kellene tűnnie. – Azt már tudja, hogy van barátnőm, de azt nem, hogy Te vagy az.

- Kérem a telefonodat – mosolygok rá, jobb kezemet az asztalon fekvő telefon felé nyújtom mire ő bizalmatlanul, csiga lassúsággal nyújtja felém, beírja a jelkódot majd a tenyerembe csúsztatja.
Azonnal rákattintok az Instagramra majd a kamerára, bal kezemmel továbbra is nyakát ölelem, a fejemet pedig az ő fejére hajtom és hatalmas mosolyt varázsolok arcomra. Mivel Nolan zseniális színész így tudja, hogy az ő feladata ugyanez.
A tökéletes póznál rákattintok a fényképezésre, majd a képleíráshoz mindössze egy szívet teszek és megjelölöm magamat, aztán pedig... Megosztás.

Tudom, hogy Zoey követi Nolant és minden új bejegyzéséről azonnal értesítést kap, most pedig bizonyára éppen az új követőit nézheti hogy kiderítse, ki az új lány.

Elengedem Nolant és visszaülök a helyemre. A telefont átnyújtom neki, de még nem veszi el, helyette inkább mellkasa előtt összefonja kezeit és engem bámul.

- Mi a baj? – kérdezem látva komoly arcát.

- Nincs baj. De nem vicceltem, Freya. Meg akarlak ismerni. Tudom, hogy újságíró vagy, hogy imádod a családodat, hogy van egy húgod és egy bátyád – ecseteli, én pedig csöndben várom, hogy kiderüljön, mire akar ezzel kilyukadni. – Ezeket tudom, mint ismerősöd. De ha már belementem ebbe, akkor ismerni akarlak, mint barátod. Azt szeretném tudni milyen vagy te igazából, tudod, olyan dolgokat amit egy ismerős nem tud, de egy barát igen. Milyen idegesítő szokásaid vannak, milyen filmeket szeretsz, milyen a stílusod, mennyire szereted a kutyákat vagy a macskákat. Babonás vagy-e. Szeretném tudni életed legjobb és legrosszabb élményeit is – sorolja, én pedig bólintok. Igaza van, semmit nem tud rólam igazán csak a felszínes dolgokat és ez fordítva is igaz. – Annyit tudok, hogy most mióta lett állásod egyedül élsz.

- Igen, a családom szerette volna, hogyha velük maradok, de tudtam, hogy akkor nagyon nehezen tanultam volna meg önállónak lenni – bólintok. – De én sem tudok rólad szinte semmit. Vagyis, azt tudom, hogy remek színész vagy, a lányok oda vannak érted, tudom, hogy te is egyedül élsz és van egy nővéred.

- Nekem van egy hatalmas szerelmem is – szeretetteljes mosolyra húzódik a szája, mire szemöldököm az égbe szalad, de azonnal meg is kapom a magyarázatot. – Van egy gyönyörű, négy éves keresztlányom. Nekem ő a minden. Nagyon önző ember vagyok, de érte mindent megtennék.

- Hogy hívják? – mosolyodom el kedves szavait hallgatva.

- Chloe – egy név, de Nolan minden szeretete érződött. Érzem, hogy odáig van ezért a kislányért.

Szerettem volna többet is kérdezni Chloeról, de a telefonom csörgése megzavarja a pillanatot. Kihúzom a farmerom zsebéből és büszkeség áramlik szét mellkasomban. Meglátta. A telefont Nolan felé fordítom, aki észreveszi Zoey nevét és megrázza a fejét.

- Na, Virágszálam, nálad a labda – kacsint egyet, én pedig a felveszem a hívást.

- Mit akarsz? – szólok bele.