There's no one like YOU |HUN|

🌵17. Fejezet🌵

Hero szemszöge

A fejem iszonyúan fájt amikor felkeltem. Füleim sípoltak és nem tudtam mit tenni ellene, csak tűrni. Kezemet ki nyújtottam az éjjeliszekrény felé, hogy a gyógyszeres dobozt el tudjam érni, de lelöktem. A teteje nem volt rendesen rácsavarva és kiszóródott az összes tabletta, ami benne volt. Mély levegőt vettem és egy kis lendülettel felültem. Az arcomat megdörzsölve lehajoltam a bogyókért és elkezdtem összeszedni őket.
-Hero, Édesem! Ébren vagy?-kopogott anya az ajtón, majd benyitott. A pulzusom, egy pillantással az egekbe szökött. Amint megtalált a szemével vett egy mély levegőt és leült mellém az ágyra. Kezét a combomra tette és rám nézett.
-Több orvossal is-
-Már kevesebbet szedek. Hála Maynek. Ígérem lassan nem fogok szedni egyet se, csak kérlek bízzatok bennem.
-Bízunk benned, semmi kétségünk feléd.-Egy kis hatásszünetet tartott és rám mosolygott.- Tetszik ez a lány, May?
-Nem, anya ez annál több! Minden megvan benne amit akarok, csak egy kicsit hisztis.-Röhögtünk fel egyszerre.-Csak én tettem olyan dolgokat, amit nem kellett volna.
-Mit tettél?
Ahogy kifújtam a levegőt belekezdtem. Elmondtam neki mindent, hogy azért kezdtem el járni Kellyvel, hogy May közelébe legyek, de nem tudom, hogy hogyan tüntessem el az életemből ezt a szőke ördögöt.
Le merném fogadni, hogy most ő is taszítónak találja a saját gyerekét, hisz tudom, hogy nem volt szép. De a szerelemért mindenki megtesz bármit, nem így van?
-Édesem, ez nem volt szép-
-Tudom, de...-csitított el az ujjával.
-De csak részben. A nőkkel nem szabad így bánni, viszont amit látok, az az, hogy szereted Mayt.
-Igen, hát pe...-még egyszer csendbe kellett maradnom, amin csak forgattam a szemem.
-És azt is látom, hogy mennyit változtál, mióta ismered őt. Jó hatással van rád. Annyira örülök neki, hogy boldog vagy!-lábadtak könnybe a szemei.-Amit akarok ezzel mondani...-szipogott.- az, hogy vigyázz rá, mert nem mintha eddig nem szerettelek volna, de sokkal boldogabban nézek rád, mint eddig tettem. Annyira más vagy. Igazi felnőtt!
-Jólvan anya! Elég lesz! Ez már kezd egy kicsit kínos lenni.
-És most múlt el a varázs!-nevetett fel.-Kérlek, ne vegyél be most egy szemet se.-célzott a kezemben lévő nyugtatóra.-Inkább menjél át. Hagyd, hogy Ő legyen a gyógyszered.
Bólintottam egyet, ő pedig felállt és mielőtt kilépett volna az ajtón visszanézett, és becsukta azt.
Igaza van.
Hagynom kellene, hogy segítsen. Már ha látom akkor nem is kell bevenni. A jelenlétével megváltoztat. Mióta találkozgatunk- szóval a mozi óta- sokat változtam és kevesebb adag is kell. Kevesebbet is remeg a kezem, és az álmatlanság is javult. Viszont, ha felbőszít ő az első ok ami miatt beveszek egyet. Nem akarom hibáztatni, hisz ez nem az ő hibája, - csak részben - de ő tud nekem akkora fájdalmat okozni kis apróságokkal is, hogy olyan dolgokhoz forduljak, amihez nem kellene.
A rövid gondolatmenetem után kinyitottam szekrényem és a polcról levettem egy szürke pólót és egy fekete pamut nadrágot. A lépcsőn lerohanva befordultam a konyhába, ahol anya már előkészítette az alapanyagokat a pogácsa sütéshez. A hozzávalókat kimérte, mielőtt még elrontanám a nagy tudásommal és amit az elején kellett, például a lisztet, sót, tojást beleöntötte egy tálba és a többit pedig szobahőmérsékletűre melegítette-azt hiszem. Az élesztőt és a tejfölt összekeverte, majd a vajjal együtt belekeverte a száraz összetevőkbe. Most jött az én részem. A nyálkás összetevőket elkezdtem dagasztani, ami-hát mit ne mondjak- nem a legjobb dolog amit valaha csináltam. Amikor már nem ragadt a kezemhez anya elvette tőlem és letakarta egy konyharuhával. Amíg a tészta kelt addig megnéztünk egy részt a feketelistából. Ahogy vége lett a sorozatnak, kopogtak.
-Nyitom!-ugrottam fel a kanapéból és odaszaladtam az ajtóhoz. Biztos May lesz az. Amúgy is akartam átvinni neki a pogácsából, de mostmár frissen, melegen fog kapni belőle, azonnal, a sütőből.
Az ablakon kinézve Kellyt pillantottam meg. A rövid bőrszoknyája annyira rövid volt, hogy hátulról a fehérneműjét biztos lehet látni,-persze ha van rajta.
-Mit keresel itt?-remélem May ezt nem látja. Biztos, hogy mégjobban féltékeny lenne rá, pedig eddig is eléggé az, nem kell, hogy még jobban az legyen.
-Miért vagy ilyen durci-murci, bébi?-döngölte meg az arcom, miközben belépett.-Hát a barátnődet nem látod szívesen? A szüleid itthon vannak, mert ha nem...-Pillantotta meg anyát.-Szia Emília!!! Jaj de régen láttalak már téged is!-ment oda átölelni.- Mikor is? Jaj, hát persze! Mikor May családjánál vacsoráztunk! Milyen családias is volt az! Kár, hogy Maynek el kellett mennie.
-A nevem még mindig Elena.
-Jaj bocsánat, Elina! Mindig összekeverem a neveket! Hero, drágám! Hoznál egy pohár vizet amíg felmegyek a szobádba?-kezdett el felfelé lépkedni a lépcsőn.
-Heronak segítenie kell nekem.
-Pontosan. Rosszkor jöttél.-szóltam közbe.
-Jaj, Elina! Hagyd már a fiatalokat kibontakozni. Szerintem te is megtudod csinálni egyedül a dolgokat.
Kelly amint felment a lépcsőn a kezemmel jelképesen fejbe lőttem magam és elmentem tölteni neki vizet.
Amint beléptem az ajtón, a poharat majdnem elejtettem. Az ördög az ágyon ült a szoknyájában és egy fehér csipkés melltartóban.
Istenem, kérlek mond hogy ez nem igaz.
-Kérlek öltözz fel!-fordultam el, majd oldalazva-úgy hogy ne lássam-mentem és leültem az ágy másik szélére. Kopogásai viszont a nyomomban voltak.
Elém jött és az ölembe ült. Körbenyalta a száját és kényszerített, hogy feküdjek le. Le voltam sokkolódva. A nyelvére ráhelyezett valamit, amit akkor még nem tudtam mi az. De rájöttem. Nyugtató. A nyugtató, ami csak rám várt eddig, ami segítene elűzni az összes problémát.
Nem Hero! Ne!-Áhhh!!-ordítottam fel.-Ne csináld ezt velem! Én...-lihegtem.-Nekem nem kell gyógyszer! Nekem May a gyógyszerem!-szorítottam a kezemet a fejemnek és próbáltam valami másra, valami értékesre, Mayre gondolni. Ki lesz készülve, és már én is az vagyok.
-Ugyan már Hero! Őt még megbaszni sem tudod! Tudom, hogy rám vágysz! Tudom, hogy neked olyan kell, akivel egész éjjel az ágyat döngetitek, és még a szomszéd is hallja. Tudom, hogy miattam vagy kemény.-húzta fel a pólómat és kezdte el csókolgatni a hasamat. Kezeimet szét feszítette, hogy nézzem amit csinál. A nadrágomat lassan lehúzta és le sokkolódott.
-Te...te....téged nem is izgatlak fel.-A történteket próbálta azzal megváltoztatni, hogy rátapadt a számra és kezeit melleire tette. Egy könny csordult ki szememből.
-Ebből elég!-kiáltottam fel még hangosabban mint ezelőtt.-Tűnj innen! Soha többé nem akarlak látni! Soha! Szakítok veled! Ez a kapcsolat csak azért kellett, hogy a szomszédban lévő lányt, aki tökéletes számomra azt megszerezzem! Te egy hülye kurva vagy! Húzz innen!-álltam fel és mutattam az ajtó felé. Az idegtől kezeim elgyengültek és nekiálltak remegni.
-Tökéletes. Amíg a szerelem el nem illan. Túl hisztis ahhoz, hogy eltűrd. Ő egy kis ribanc
-Ne merészelj így beszélni róla!
-Oh, de Drágám ő az. Hisz még le sem feküdt senkivel. Szerinted mièrt? Mert mindenki utálja a rinyálását. És nézz már rá kérlek. A rajongóid is ki röhögnének, ha egy ilyen szegénnyel lennél együtt.
-Kifelé!-üvöltöttem rá. Hogyan mondhat ilyen dolgokat róla?! Igen, van egy stílusa, mint mindenkinek. Igen, tud hisztis és fèltékeny lenni, de ezt valamennyire meg lehet érteni. És mi van akkor ha nem feküdt le senkivel? Nem èrtem. Mostanság mindenki 12 évesen akarja elveszteni és még nagyra is van vele. Ez a világ teljesen felfordult.
-Te tudod.-gombolta be ingjét pont annyira, hogy melltartója még kilógjon.-Nem fogsz látni nagyon sokat, de az életedet sem fogom megkönnyíteni.
-Oh, dehogynem.
-Még választhatsz, köztem és közte. De ha őt választod, nincs visszaút.-húzta meg a pólómat, hogy kicsit közelebb hajoljak hozzá.
-Ezerszer is őt választanám.-suttogtam.