A sárkány és a menyasszony (Befejezett)

❄Harmadik❄

Vladimir pov.
A napjaim a szigeten csendesen teltek. Többnyire takarítottam és főztem, de szerettem sokat sétálni a homokkal fedett parton és kagylókat gyűjteni. Ha kész voltam a munkával siettem a partra, mert Igor azóta is csak kerül mintha fertőző lennék. Pedig èn esküszöm a mindenhatóra, hogy semmi rosszat nem csináltam!
A parton bóklászni maga volt a szabadság, de az erdőt is szerettem. Tele volt mindenféle gyümölcsfákkal és virágokkal, amik folyton virágoztak. Haladtam egyre beljebb és beljebb, amikor hirtelen egy rejtett kis völgyre bukkantam. Lementem és ott olyasmire leltem, amire álmomban sem számítottam. Sírok voltak ott. Az egyik egy viszonylag normális felnőtt sír, de a másik iszonyatosan kicsi volt és egy bárányszobor volt rajta. Akkor ez egy...egy kisgyerek sírja. Nem bírtam ki, a könnyeim eleredtek. Hogy halhatott meg szegényke? Legalább 500 évesek lehettek a sírkövek hisz már moha fedte őket és gyertya sem volt sehol. Gyorsan szedtem virágokat és leülve a sírok mellé elkezdtem fonogatni.
- Nem ismertelek titeket, nem tudom kik voltatok, de ti minden bizonnyal meghallgattok engem. Sajnálom, hogy meghaltatok. Az élet egy ajándék, mindenki ezt mondja, de csak a sajátjára. Mások élete vagy ajándèk vagy átok. Az enyém az volt. Muszáj, hogy szülessenek emberek, akiket megvetnek, mert akkor nem lennének olyanok akiket szeretnek. Nekem ezt tanították. Neketek vajon mit? Kik lehettetek? Anya és gyerek? Testvérek? Sosem tudhatom meg, de azért remèlem nem okoz gondot ha meglátogatlak titeket. – motyogtam szomorúan elmosolydva. – Igor nem beszél hozzám. Nem tudom miért gyűlöl, de azért remélem megbocsájt, ha valami rosszat tettem. - mondtam és letettem a két friss koszorút a sírokra.

Igor pov.
Már èjjel van végre. Lefeküdtem aludni és szívemből remèlem, hogy a kis pióca is lefeküdt végre. Lassan, de végre elnyomott az álom.
A mezőn vagyok, ahogy minden álmomban. Lágyan fúj a szél és süt a nap.
- Szivem! - hallom meg az édes hangját, mire megfordulok és ott állt ő. Gyönyörű sárga ruhaban, barna haja kibontva lebeg a szélben. Az én édes férjem, Noah.
- Apu! - szalad ki mögüle egy kislány. Az én gyönyörű kislányom, Hope.