A sárkány és a menyasszony (Befejezett)

❄Hetedik❄

Igor pov.
Végre elment. Látni sem bírom ezt a nyomorult kis piócát! Az emberek vettek el tőlem mindent, mit képzelt ő? Hogy rendbe hozhatja, amit a népe tett? Bementem a szobájába, amit eddig használt. Tele volt virágokkal és színes kagylófüzérekkel. Azt mondják, az ember szobája, a lelkének a mélye. Azt látjuk, amit a személyisége mutat. Nos... Ha ez igaz, akkor Vladimir nem olyan rossz. Jaj, miket mondok már! Ez a fiú olyan, mint egy tündér. Aranyos, kedves és mindig mosolyog. Megígértem Noahnak, hogy nem bántok ártatlanokat. Megígértem! Amikor ott feküdt a karomban, csurom véresen. A lányunk pedig a sarokban feküdt, szintén vérben úszva, körülöttünk pedig minden égett. Bántották őket, megölték őket, mégis azt akarják, hogy ne bántsam az embereket. Várjunk! Én... Bántottam egy embert! Ráadásul valakit, aki nem csinált semmi rosszat. Azért járt a sírokhoz mert én nem beszéltem vele, mert magányos volt. Ezért nem tört össze, mert ő épp olyan értékesnek gondolta azokat a köveket mint én. Pedig nem is ismerte őket. Születhet ilyen ember? Létezik ilyen tiszta lélek? Mit tettem? Ekkor mennydörgés hallatszott és kint zuhogni kezdett az eső. Vajon be tud húzódni valahova? Két napja futott el. Hova futhatott? Vajon él még? Meg kell keresnem! Nem tudok megnyugodni, amíg meg nem tudom, hogy legalább él–e. Átalakulva repültem arra, amerre futott. A nyomait már elmosta a víz, de az illata még enyhén érezhető volt. Követtem a szagot és így eljutottam a sziget egyik sziklás pontjàba. Ott leszálltam az egyik fekete sziklára és próbáltam szaglászni, de nagyon gyenge volt. Mást viszont éreztem, vért. Kezdtem tényleg aggódni. Követtem és hála istennek megtaláltam, de amit lattam, az kiborított. A haja tarkóig levágva, kócosan, a bőre tiszta piszok és seb, a lábán pedig egy begennyesedett, gyulladt sebből ömlik a vér. Óvatosan megböktem, de nem reagált, teljesen átfagyott és alig lélegzett. Finoman a macsomba vettem és visszarepültem vele.