April Fools

Így

Egy egyszerű gégegyulladásnak indult. Aztán kettőnek, háromnak, végül négynek egyetlen tél alatt. A háziorvos először igazolást írt, aztán immunerősítőket, végül pedig teljes MRI-t. Persze minden tömve van, csak másfél hónappal későbbre kapsz időpontot.

A vizsgálatod napján már kellemes meleg van, csak a már-már állandó kiegészítőddé vált sáladat kötöd a nyakadba. Délelőtt tízre várnak a kórházba, szóval a délelőtti óráidra biztosan keresztet vethetsz. Optimista módon a délutániakra magaddal viszed a felszerelést. Ismered magad, úgyse fogsz várakozás közben tanulni, de bemennél, miután elengedtek egy újabb paksaméta receptfelírással. Mert más úgyse lesz. Ebben egészen biztos vagy.

Persze, csúszás van. Orvosi rendelőben mindig csúszás van. Ha baleset történt, arról az embernek nincs másfél hónapra előre beutalója, ez van, ez ellen nem lehet tenni. Fogalmad sincs, mennyit kell várnod, úgyhogy előveszed az újságot, amit a metrólejáratnál nyomtak a kezedbe, és sudokuzni kezdesz.

A kismutató már a tizenkettes felé halad feltartóztathatatlanul, mire te végre-valahára meghallod a neved. Az újságot visszagyűröd a táskádba, öt másodpercen belül benn is vagy a rendelőben, de a doktor úr így is csóválja a fejét, hogy mi tartott eddig. Na, mondja, ülj le, és vedd le azt a sálat. Gyerünk már, ne szégyenkezz, ez csak egy nyak, mindenkinek van. De rondán be van dagadva az a nyirokcsomód, majd arra is felír valamit. Asztmás vagy? Nem, felelsz, gyerekként az voltál, de kinőtted.

Gégetükrözést csinál, baromi kellemetlenül érzed magad, de ha ez kell, hát ez kell. Hoppá, itt mintha lenne valami furcsa, de te ne aggódj, valószínűleg minden rendben. Menj ki nyugodtan, a sálat itt ne hagyd, egy emelettel feljebb lesz az MRI, aztán még egy jó félóra lesz pluszba, mire elkészül a zárójelentésed. Nem izgulsz, a negyediken tett gyors látogatás után sem, kicsit gyenge a légzőrendszered, de ez minden. Eszedbe jut, hogy nem kávéztál reggel, elindulsz hát a földszintre, láttál ott egy automatát, mikor bejöttél.

Áh, meg is van, lássuk csak, mit is szeretnél? Amíg aprót keresgélsz a zsebeidben, olvasgatod a feliratokat, csokis kapucsínó, ez jó lesz, úgyse lesz semmi íze, de legalább hadd reménykedj egy kicsit, azt csak szabad, hogy mégis. A masina sípolva jelez, hogy elkészült az italod, elveszed az alján lévő csepptálcáról, és elindulsz kifelé, hogy egy padon ülve fogyaszd el. Egek, hát ennek tényleg semmi íze, de legalább a nyelvedet megégetted vele, egészen a füledig kisugárzik a fájdalom, ahogy lenyeled. Na sebaj.

Előveszed a telefonodat, szeretetteljesen végigsimítasz a képernyőn, mikor megjelenik a háttérképed. Ahogy nézed, tudatosul benned, hogy április elseje van. Nevetsz egyet magadban, és küldesz egy vicces gifet a legjobb barátodnak. Nem sejt semmit, de így egyszerűbb neki, majd mondod neki, ha baj van, fölösleges lenne aggódnia. Édesanyád is írt, kérdezi, hogy vagy. Pötyögni kezdesz, hogy még várod a zárójelentést, de úgy tűnik, minden rendben. Nemhogy ő, még te sem tudod, hogy semmi, semmi, semmi nincs rendben.

Összegyűröd a poharat, és lassan, komótosan visszamászol a harmadikra, folyosó bal oldala, gégészet. Az épp kilépő asszisztens láthatóan felismer, egyazon lendülettel be is szól az orvosnak, hogy visszajöttél. Nem is váratnak, sorszámot se kell tépned, a te neved a következő.

Hát nézd, kisasszony, ez további kivizsgálást igényel. Mert ezekkel az adatokkal ez simán lehet egy gégerák, az a dudor a nyakadon se épp jó jel. Persze, esélyes, hogy nem az, de daganatnak daganat, továbbadták a főorvosnak, szóval maradnod kéne. Az asszisztensnő ebben a pillanatban nyikkan fel, és csak integet, hogy az orvos nézze meg, ami a központi rendszerből érkezett. Mindketten próbálnak nyugtatóan beszélni, de te sem vagy hülye, az arckifejezésük elárulja őket. Nagy baj van.

Szinte fel se fogod, mit hallottál. Reflexből tagadsz; rákja az édes-bús romantikus regények hőseinek van, meg időseknek, meg úgy en bloc másnak. Másnak, bárkinek, neked aztán biztosan nem.