Cute Oneshots

Nina és Jackie

Csendben ültem az iskola parkjában lévő kis padon.
Lestem az előttem körülbelül 100 méterre beszélgető bandát.
Rajzoltam valamit.
...vagyis inkább valakit. Régóta megakadt a szemem egy lányon...azon a bizonyos hosszú fekete hajú lányon, aki való igaz kissé hiányos öltözékben volt nap mint na, mindenkivel összefeküdt, de ez engem nem érdekelt..Így is elvarázsolt... Én máshogy láttam őt mint egy egyszerű örömlányt.
De mégis hogyan tekinthetne rám ugyanúgy mint én rá..? Csak egy egyszerű lány vagyok aki még a boltba sem mer a pultból kérni.
De legbelül kicsit reménykedtem...

Egy nap követtem őt a törzshelyére, ahol gyakran megállt cigizni, hisz egy nagyon ismeretlen, kihalt hely volt. Akárcsak egy sikátor az iskola mögött. Nagy bokrok is takarták az odaútat. A lány most kifejezetten szomorúnak tűnt...éreztem...nem ilyen szokott lenni.
Amint átért a bokrok által alkotott falon, sírva ledobta magát a fal mellé a földre. Kissé megijedtem. Sose láttam még ilyennek...
Mindig kis vidám, leginkább perverz poénokkal..de ez a személy mintha most eltűnt volna.
Egy teljesen másvalakit láttam benne.
Folytatni akartam a rajzom róla, de egy rossz mozdulattal beleestem a bokorba.
Észrevett.
Halálfélelmembe próbáltam elrohanni, de elkapta a pólómat és úgy szorított fel a falhoz.

-Mit csinálsz itt te kis féreg?! Csak nem leskelődtél? Azt akarod, hogy kinyíljon a pofonos láda?

Mondanom sem kell mennyire megrémültem. A szívem úgy dobogott mint még soha. De...valahogy kellemes volt a közelsége...

-Én...csak..-óvatosan, remegő kézzel mutattam az elejtett rajzaimra.-Csak....rajzolni...szerettem...volna..-a lány komor megvető pillantást vetett rám, majd ránézett a földön szétszórt firkálmányokra. Lassan leengedett a földre, és felvette az egyik rajzot.

-....Ezek.....rendkívül...szépek...fura vagy kicsit tudod?-kuncogott.-De miért pont rólam készítesz ilyen rajzokat?-kissé félénken, halvány vörösen néztem oldalra, a két kezemet birizgálva.

-Csak...te adod a legtöbb ihletet....ennyi...

-Oh...ez aranyos. De akkorsem kéne a bokorból leskelődnöd mások után.

-...Sajnálom...de nem mertelek megkérni csak úgy, hogy állj nekem modellt...

-De most megtetted.-mosolyodott el, én pedig szótlanul álltam ott mint akinek földbe gyökerezett a lába.-És igen, megértem, hogy rólam akarsz rajzolni, ki más rendelkezne ilyen jó testtel és hajkoronával~?-lobogtatta meg a haját, amin én csak elkuncogtam magam.

-Ha már így felmerült a kérdés...akkor...mit mondanál erre...?

-Persze, hogy igen.-felcsillant a szemem ennek hallatán.-De mihez kell egyáltalán?

-Cs-Csak hobbi...nem te vagy az egyetlen...

-Akkor rendben. Nos akkor...hol szeretnél majd találkozni hogy modellkedjek?

-Öhm...esetleg....ma...este...8 körül a tónál..? Tudod ami a város szélén van...

-Oh, persze, az egy nagyon szép hely. Ott leszek! Aztán nehogy késs mert azt nem tolerálom~-éreztem hogy a mosolyán teljesen vörös lesz az arcom. Ahogy kissé lehajolt hozzám, a melleit összepréselte a két karja...azt hittem menten itt kapok orrvérzést...valahogy tetszett a látványa. Megpaskolta a fejemet majd integetve elköszönt.
Nem tudtam mit érezzek most. Bűntudatot, hogy megzavartam, boldogságot, hogy lesz egy randink -ami sajnos nem randi-, vagy érezzem kínosan magam amiért meglátta a rajzaimat...csak nehogy lebukjak...

~~~

Ott vártam egy nagyobb szikladarabon ülve. Gyönyörűszép őszi nap volt. Mindent beterítettek a citrom-, narancssárga, és barna levelek. A patak kristálytiszta volt. A hangja nyugtatóbb volt bármelyik gyógyszernél.
Meghallottam a hátam mögül a fű halk ropogását. Eljött.. Tényleg eljött!
Hátra pillantottam, és elámultam a látványán.
Neon pink kabát volt rajta, fekete haspóló és világoskék farmer, egy fehér tornacipővel megfűszerezve. Csak bámultam őt mint általában a legtöbb srác szokta.

Pár szó után helyet cseréltünk, és ő ült rá a sziklára, hogy le bírjam rajzolni. Látszott rajta, hogy ő is élvezi az egészet. Hogy végig rá irányul a figyelem. A vázlattal elég gyorsan megvoltam..ez elég volt ahjoz hogy a későbbiek során be bírjam fejezni a többi részletet. Mivel esteledett, elindultunk közösen hazafelé. Az út során sajnos belénk kötött pár "ismerős"..

-Na úgy látszik ma több vacsora jut, nem igaz fiúk?-megijedtem a 4 srác láttán. Jackie viszont ösztönből elém állt.

-Anyuci nem mondta, hogy vacsorára nem szabad desszertet enni~?-ekkor a 4 srác közeledett felénk. Megfogtam a lány karját és ijedten próbáltam elhúzni, jelezve azt, hogy mennyire nem szeretnék itt lenni. Rámvetett egy bíztató pillantást, az arcáról pedig le lehetett olvasni, hogy "nem lesz semmi baj." Megbíztam benne, így maradtam.
A srác felemelte Jackie állát, akinek pár másodperc múlva az arckifejezése rendkívül fájdalmasra ment át. Csak nyöszörögni tudott. Mikor lejjebb néztem, láttam, hogy jackie belemélyesztette a körmeit a srác tagjába, és olyan erővel szorította, minthacsak facsarná.

-Nem érted mi az a nem?-mosolygott rá. A srác összeesett amint a lány elengedte. A többi 3 normálisan nekünk ugrott. Jackie arrébb lökött, előrántotta a sokkolóját, és verekedni kezdett a srácokkal. Nagyon be voltam pánikolva. Nem tudtam mihez kezdjek.

Pár perc múlva csend járta át az utcát. Szerencsére Jackie rendben volt. Nem volt komolyabb sérülése ami miatt orvosi ellátásra szorult volna.

-...J-Jól vagy?-töröltem le a vért a szájáról.

-Hehe...kutya bajom. Holnapra látszódni se fog.

-...Köszönöm, hogy megmentettél..Nem tudom mi lett volna velem nélküled...

-Semmiség. Bár inkább ez a kicsikém érdeme~-mosolygott rám, majd a sokkolóra ahogy lassan elrakta a zsebébe.

-..Leápolhatom azért a sebeidet igaz?

-Aranyos vagy, de felesleges. Tényleg nem fog látszani holnapra.-kérlelő pillantásommal próbáltam meggyőzni.-..Najó, okés.
Letelepedtünk egy közeli padon. Jackie leült, én előtte álltam. A táskámból kivettem a vizemet és a papírzsepkendőmet, majd elkezdtem tisztogatni az arcát.

-...Máskor azért ha lehet, ne keveredj verekedésbe..-a lány elmosolyodott.

-Csak nem aggódsz értem?

-Hogyne aggódnék! Hisz kedv--ekkor eszembe jutott majdnem mit mondtam neki. Teljesen lefagytam, és még az arcomat is mardosta a meleg érzés. Teljesen meglepődött, majd újra elmosolyodott.

-Elismételnéd kérlek?-nem bírtam megszólalni. Az arcom vörösebb és vörösebb lett. A hideg is kezdett rázni. Hátrébb léptem eggyel tőle.

-Én...én...nekem..mennem kell. Majd találkozunk, köszönöm a mai napot.-rohantam volna el, de óvatosan elkapta a karom. Óvatosan visszahúzott és röviden megcsókolt. Levette a kabátját és rámadta.

-Nehogy megfázz így este.-rámkacsintott, majd lassan elkezdett hazafele sétálni. Még egyszer visszanézett.-Majd találkozunk ciculi.-majd végleg elsétált.
Én még mindig csak álltam ott az utca közepén...El sem tudtam hinni, hogy mi történt.
Majd mikor beütött az egész, boldogan rohantam haza, hogy minél előbb holnap legyen, és újra találkozhassak vele.