Macskaszerelem

2

Keltetek fel már arra, hogy milyen éhesek vagytok? Nem túl jó érzés. Csodálatos pihentető, ámde álomtalan alvásból keltem fel így, csakhogy egy csontropogtató nyújtózkodásba húzzam mind a négy mancsomat.

Ismeretlen volt a takaró amin feküdtem és a szoba is amit abból a karosszékből láttam amin a takaró hevert. Én meg persze a takarón hevertem, fel nem emelve egyetlen porcikámat sem a kényelmes és meleg fekhelyemről.

Aztán a kíváncsiságom mégis erősebb lett, mint a lustaságom, így lehuppantam a padlóra és elkezdtem felfedezni a házat.

Nagyon tetszett az új otthonom. Az a szoba ahol én kelhettem, egy hálószoba lehetett, amiből egy résnyire nyitott ajtón keresztül egy hosszú, szőnyeggel fedett folyosóra érkeztem.

Itt már érezni lehetett a sülő szalonna nagyon csábító illatát, ami ismét emlékeztetett arra, hogy mennyire éhes vagyok.

Simán besétáltam, majd leültem a konyha közepén és néztem a gazdám ténykedését. Nagyon sokáig nem vette észre, hogy ott vagyok, így nyávogtam egyet, figyelemfelkeltésként.

Persze most is szívrohamot kapott tőlem és szinte felugrott a földről ilyedtében. Ezután viszont mosolyogva nyúlt értem és vett fel a mellkasához. Nagyon kényelmesen sikerült elhelyezkednem és amikor simogatni kezdett, doromboltam meleg tenyere alatt.

Mintha új gazdám gondolatolvasó lenne, amikor elkészült az étele, nekem is tett le a földre egy adag sonkát egy kistányéron. Mivel pillanatnyilag a kaja sokkal érdekesebb volt a készítőjénél, leküzdöttem magam a kezéből és gyorsan rávetettem magam az ételre.

A hátam mögül hallottam még valami kuncogásfélét, de aztán csendben ettünk mindketten.