𝐬𝐞𝐫𝐞𝐧𝐝𝐢𝐩𝐢𝐭𝐲; 𝐧𝐚𝐦𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

3.

Furcsán, de mégis érdeklődve pillantottam a fiúra.

-Akkor keress szépen egy lányt, és szüless vele egy gyereket. - váltottam vissza a flegma stílusra, majd a könyveimet kipakolva az asztalra szálltam ki Nam öléből. - Kezdhetnénk?

-Persze, kezdhetjük. - váltott vissza a stréberbe, és már magyarázott is nekem.

...

-Ennyi lett volna mára. - csukja össze a könyvemet este 11-kor,én pedig hullafáradtan zuhanok vissza a kanapéra. - Gyerünk, kelj fel, haza kell menned.

Mint egy halott, úgy keltem fel a kanapéról és nulla életkedvvel kaptam fel a táskámat a vállamra.

-Umm Namjoon. - nézek rá kedvesen. - Sötét van és... Nem vinnél el esetleg haza?

-Egy ilyen menő gyerek esetleg fél a sötétben? - neveti el magát gúnyosan, én pedig inkább összehúzva magamat mentem az ajtóhoz.

-Aludj jól Joon. - intek felé, de ő a kezem után kap. Érdeklődve nézek fel rá.

-Te csak ne hívj így engem. - szorítja meg erősen a csuklómat, mire egy fájdalmas hang csúszik ki ajkaim közül.

-Au ez fáj, engedd el a kezemet... AUUU! - szorít erősebben említett testrészemre.

-Hívj apucinak. - mosolyog eszelősen én meg a kezemet rángatva próbáltam szabadulni, de nem jártam sikerrel. - Amíg nem mondod, addig nem engedlek el.

Nagyot sóhatjva emeltem fel a fejemet és tudva hogy ezt még megbánom, képzeletben keresztet vetettem a nyakamba.

-Kim kibaszott Namjoon. Ha nem engedsz el most azonnal, azt megbánod. - szegezem felé a szabad kezemet, ő viszont nevetve markol rá arra is. - Na de ne már!

-Szívtad. Szóval gyorsan mondd, mert a csuklód lassan lila lesz.

Gonoszan elvigyorodtam, de sajnos ő tőlem sokkal intelligensebb, ezért mind a két lábamat a combjai közé fogta.

-Kurvaélet. - vetem hátra fejemet idegesen, mire ő elengedi egyik csuklómat és a nyakamra markol. - Mi a fasz? - kérdezem megszeppenve, ő pedig elneveti magát. Egy ilyen fiú hogy lehet ilyen kegyetlen?

-Na milyen érzés ha valaki bánt Jimin? Milyen?! - szorítja meg a nyakamat, ebből kifolyólag elkezdtem fulldokolni.

-R... Ro... Rossz... - nyögdécselem fájdalmasan, erre ő elenged. Megkönnyebbülve zuhanok a padlóra.

-Ha mégegyszer meg tudom hogy bántasz bárkit is, ennél rosszabb élményben lesz részed.

Ijedten pattantam fel a földről, és kirohantam az ajtón.

-Te eszelős vagy! - ordítom neki, majd villámgyorsan elkezdek sprintelni hazafelé, közben felhívva az igazgatót.

-Mr. Park. Maga miért hív engem az éjszaka kellős közepén?! - szól bele idegesen Mrs. Kim.

-Asszonyom, nem lenne gond ha mégis járnék iskolába?

-Park iskolába akar járni? Wow, mi történt magával?

-Csak kérem, ne kelljen ehhez az emberhez jönnöm!

-Muszáj menned hozzá... - sóhajt egyet. - Akkor szólok neki hogy jöjjön ő is iskolába. Órákra nem kell bemennetek, egyszerűen egész nap egy teremben lesztek. - mondja a tervet, ami ezerszer jobban bejön, mint a nála tartott korep.

-Tökéletes tanárnő, köszönöm!

-Mikor lettél te ilyen tisztelettudó? - neveti el magát, de a választ meg nem várva bontotta a vonalt.

A házunk előtt találtam magamat, ahova sietve léptem be.

-A fiatalúr merre járt? - mondja apa a fotelból, az újságot pedig elemeli a szeme elől és a dohányzóasztalra teszi.

-Soyeon itthon van? - ignorálom a kérdését, mire csak bólint és a levegőbe ír 2 betűt. 'JK'. Wow, mi másra számítottam Soyeontól. - Mondd hogy nem engedted be a házba azt az idiótát.

-Telefonálnak. Már vagy 4 órája folyamatban beszélgetnek. - dörzsöli meg az orrnyergét, majd mintha valami  az eszébe jutott volna, idegesen nézett rám. - És te hol jártál?

-Korepetáláson voltam.

-Kinél? - von kérdőre, én meg a fejemet idegesen vakarom meg.

-Talán Kim Namjo...

-HOGY MI?! - pattan fel a székről. Jézus, végig se mondtam... - Kimosta az agyadat?! Mit művelt veled az a Kim családból való szörnyeteg?!

-A... Apa nyugi, nem bántott! - pontosan tudom hogy apa mennyire utálja őket. Megölték a fél családunkat, gondolom ez az egyik oka annak hogy félek tőle, és nem bántok senkit ha a közelben van.

-Milyen a csuklód? - kapott az említett testrészemhez, mire csak lehajtottam a fejemet.

-Semmi különös. - rántottam ki a kezemet a szorításából, majd a szobámba rohantam.

Bezártam az ajtót, majd a fal mentén lecsúsztam a padlóra.

-Kim Namjoon. Ezt nem úszod meg szárazon. - szorítottam a kezeimet ökölbe, majd megütöttem a babzsákomat. - Utállak! - kiáltok fel idegesen.

-Utálsz? - hallok meg egy hangot az ablak felől, mire felsikítva hátraugrok.

-Mi a fasz?!