- Nem vagyunk ehhez egy kicsit túl idősek?
- Miért lennénk?
- Nem tudom, csak kicsit kényelmetlenül érzem magam.
- Ne érezd! Na, gyere játszani!
- Akkor mondom másképp: nem szeretnék játszani.
- Velem?
- Nem, veled igen. Csak ne játszunk.
- Én szeretek játszani.
- Tudom.
- Akkor mi legyen?
- Gondoltam, megvárlak, amíg végzel.
- De az még sok idő.
- Csak nem.
- Mi van, ha mégis?
- Szeretek várni. Amúgy meg, ez nem a Te problémád.
- Csak tudod, nem szeretném, ha unatkoznál.
- Hányszor mondjam, hogy nem fogok? Szeretek várni, szeretlek téged... én csak játszani nem szeretek, úgyhogy most menj, és, ha majd végeztél, gyere ide hozzám.
- Biztos?
- Biztos.
- Rendben... háromkra itt leszek!
- Jó! Várlak!
- Várj! Szia!
- Szia!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Pitypangok
ПоэзияPitypangok szálltak szerteszét [...] "megőriznélek édes, de minden levegő vételemmel egyre távolabb sodródnak tőlem részeid" látta 21:13 ön-kutatás