Pitypangok

Majdnem lettél

Megállt a világ, amikor rádöbbentem,
hogy már nem szeretlek.
Az élet nem lett szebb, se békésebb,
csak csendesebb.

Olyan áthatóan nem vagy itt,
hogy már a családnak is feltűnt
a hiányod.

Minden alkalommal megtalállak
egy elveszett kulcsban, fél pár
zokniban, meg nem írt születésnapi
képeslapban.

Halkan nézlek. A Hold beléd költözik
éjjelente, én pedig csak ragyogok
fényedben.

Hidegebb lett,
mióta elmentél.

[ébredés]

Csendes ez a reggel.
Fekszem és figyelem, ahogy az
ablakban állsz és kirepülsz,

majd halkan, olyan halkan
szólok utánad, hol vagy,
hogy a párkányon túl már

nem számít.