Ne menj!

Édesanyám halála

Anyu,félek...-mondtam épp az ágyban alvó anyámnak miközben az ajtóban álldogáltam remegve.
Mi a baj?-kérdezte unott,fáradt hangon
A-az a valaki...még mindig a szobámban van. N-nem fogok tudni aludni...segíts!-rohantam az ágyához sírva majd anyám felém fordult. A tekintete megváltozott...haragot sugallt és mire észrevettem volna fájt az arcom....rám emelte a kezét és alvásra intett. Tíz éves voltam és ő megütött. Az arcom fájt de, abbahagytam a sírást. A konyhában maradtam mire édesapám jött be.
Mi a baj lányom?-kérdezte kedvesen
Anyu...megütött...-mondtam szipogva miközben az arcomat fogtam. Apám sóhajtott egyett majd halkan nevetni kezdett.
Tanuld meg. Ez a világ romlott,ez a sok minden mind azért történik meg veled mert épp elég erős vagy hogy,kibírd. Most pedig menj a szobádba. Beszélek anyáddal.-ezt kimondva már mentem is. Most nem láttam azt az alakot. Megörültem neki. Másnap kocsik hangjára ébredtem...apám lebilincselve,anyám pedig...kitudja. Kirohantam.
-Apa! Mégis mi történik?!-ordítoztam
-Semmi baj sincs lányom. A mamád gondodat fogja viselni.-jelentette ki miközben egy vigyor képződött az arcán-Olyan jó érzés volt megölni azt a büdös kurvát! A faszomat is! Élveztem minden egyes percét!-hisztérikus nevetésben tört ki. Majd a rendőrök az autóba ültették. Egy velem maradt.
Ne menj!-ordítottam apa után,de a kocsi elhajtott. A rendőr felém kezdett el jönni.
-Ne szomorkodj kislány -mondta majd a fejemre tette a kezeit mire én sírásban törtem ki
-Ne sírj -húzott magához miközben én egyre jobban távolodtam tőle-minden rendben lesz...a mamád biztos jó gondodat fogja viselni és-folytatta volna de én közbe szóltam-fogd már be!-szóltam rá ő pedig megszeppenve abba hagyta a fecsegést. Megfogta a kezem és elindultunk egy másik rendőr autóhoz,hogy megnézze a mamám házát. Megálltunk egy fehér,unalmas kerti ház előtt majd kiszálltunk. A sötétbőrű rendőr úr kopogtatni kezdett az ajtón mire Viola néni kinyitotta azt és vigyorogva üdvözölt minket.
-Jó napot! Szia Sage. Miben segíthetek?
-Be engedne minket?-mutatta fel a jelvényét
-Persze..-Viola kicsit megijedve állt arrébb.
-Beszélnünk kéne a lányáról...-vette le a sapkáját a férfi-Sage menj a konyhában kérlek-kérte meg a mama mire én a konyhába rohantam.
-A férje,James gyilkosságot követett el és az áldozat a lánya volt,Leona.-nézz a földre szomorúan mire az idős hölgy a szívéhez kap.-Nem hiszek magának...J-James..kedves volt.-potyognak a könnyei
-Sajnálom Viola néni,de ez az igazság. -a nő sírni kezdett-Miért pont ő?!-ordította mire a földre rogyott én pedig kijöttem a konyhából.
-Mama!-rohantam hozzá és ő szorosan átölelt,nem akart elengedni egy darabig. Együtt sírtunk...akkor már tudtam....anyu soha többé nem fog alvásra inteni.