Never Enough

1-Fogadás

Angilába élek, Londonban a családommal. Anyukámmal, apukámmal és a férfilotyó báttyámal. Nagyon jó családom van, persze szoktunk vitázni dolgokon. Általába a Evannel, aki hozza haza a csajokat nap, mint nap és semmi bűntudata, holott 15 évesen kezdte. Most 17 évesek vagyunk. Ugyanis ez a drága jó ember az ikrem. Köszi anya és apa! Amúgy a szüleim nagyon fiatalok. Anya 18, apa 22 volt, amikor megszülettem. A szüleim Riley Fiennes-Tiffin és Hero Fiennes-Tiffin.
Én Theodora Fiennes-Tiffin. Imádom a rockot, különösen Vicky Faulknert és a Black Veil Brides-ot. Az a lány nagyon tehetséges és kedves és ő a példaképem. Egyidősek vagyunk. Bár most szegény kórházba van, mert valami pöcsfej elrabolta őt. Szegény...
Most vagyok 12-es egy gimnáziumba. A tanulmányaimat Magyarországban fogom folytatni egyetemen. Kémikus szeretnék lenni és unom ezt az országot és a nagyiékhoz fogok költözni. Ma van anyuék házassági évfordulója, ugyanis Április 10-e van és holnap van a 18. szülinapom. Mostanra nem kérek semmit, mert már mindenem meg van. Feleslegesen meg nem fogom magamra költetni anyáék pénzét. Evan szokásához híven új telefont kér. Miért kell évente cserélni a telefonját? Tökéletes állapotban van. Remélem, legalább eladja. Az meg csak a hab a tortán, hogy egy szobába alszunk. És csak azért, mert most Evan szobája átalakításon megy át. Rohadni kezdett a parketta és penészedni a fal. Úgyhogy hallgathatom a fókavonyításokat éjszakánkét, mert tényleg olyan. Egy rozmár és egy fóka. Bár volt, hogy a vonyítások közepette röhögtem és a takarómat harapdáltam, hogy ne hallják, de szerencsétlenül kezdtem el nyeríteni. De úgy, hogy leestem az ágyról.

//Visszaemlékezés//

-Ahh-Ahh! ÁÁÁÁÁ!-vinnyogott a csaj. Hihetetlen ez az ember! 16 éves. Szegény csaj. Össze fogja törni a drága ikertestvérem. Attól, mert pár perccel idősebb, még nem okosabb.
-Áh-Áh-Áh!-Jesszusom! Ez olyan, mintha összemixeltek volna egy mentőautót és egy fókát. És tényleg!-miközben ezen gondolkodtam elkapott a röhöghetnék. A vállam rászkódott, de beleharaptam a takarómba, hátha hangtalan leszek. Még kettőt visított a csaj én meg hangosan hahotáztam rajta. Úgy nyerítettem, mint egy retardált szamár.
-Neked meg mi bajod? Egyáltalán alszol? Bedrogoztad magad?-vont kérdőre Evan. A lány is kuncogott.
-Ne-hem drogoztam. Mint egy mentőautó és egy fóka...-itt leestem az ágyról és összegörnyedve röhögcséltem tovább.-...Bocs csajszi, de ilyen vonyítást még nem hallottam. Soha. Pedig sok volt. Minimum 150 csaj. Csoda, hogy még van egyáltalán a bátyámnak kugija. Hogy nem kopott még el a ce-herka.-megint visítani kezdtem a viccemen. Ránéztem Evan-re és komor és ideges próbált lenni, de egy kis halovány mosolyt, akkor is ejtett.
-Tudod,veled ellentétbe, nekem legalább van szexuális életem és hozzám jönnek a csajok.-dicsekedett. A leányzó elfehéredett és könnyekkel küszködve öltözködni kezdett.
-HOGY LEHETSZ EGY EKKORA FAROK?! É-ÉN AZT HITTEM, HOGY SZERETSZ! Akkor csak a szexre kellettem.-üvöltötte a szőkeség. Tudhatta volna.
-Olivia, ezt igazán tudhattad volna! Nem vagy az esetem, viszont szexre jó vagy.-válaszolt vigyorogva a bátyám. Olivia odament és levágott egy bazi nagy sallert a bátyámnak. Evan rámnézett, hogy állítsam le a lányt, de csak megvontam a vállam. Igya csak a saját levét. A lány megfordult és a karjaimba vetette magát és zokogott. Megöleltem, mert tudom, hogy Evan mire képes, mellesleg Olivia az osztálytársam. Sötét van. Nem ismertem fel. Felálltam és kisétáltunk a nappaliba. Még jó, hogy a szüleim ilyenkor már mélyen aludnak.
-Figyelj, nyugodj meg!-kezdtem a hegyibeszédet.-A testvérem egy faszkalap. Az volt és az is lesz. Menj haza, pihend ki magad és egyél fagyit. Nézd meg az Alkonyatot és a Titanicot és majd suliba, ha akarod megbeszéljük.
-Jó. Köszönöm! Megfogadom a tanácsodat. Akkor szia!-felállt és kiment. Még egy sziát hangoztattam.

//Visszaemlékezés vége//

Szóval nem volt happy end.

Ki kéne kelnem az ágyból, de lusta vagyok rá.-megnéztem a telefonomon az időt és még csak 6 óra. Átfordultam a másik oldalamra, így a szekrényemre kaptam betekintést. Egész szép. Kár, hogy már nincs itt Evan. Szerettem reggelenként hallgatni, ahogy énekel. Mit beszélek? Nem tudom.

Felöltöztem valami itthoni ruhába, mert minek csípném ki magam egy szépséges szombati napon? Aztán lementem reggelizni. Anya meg apa éppen enyelgett. Jesszusom! Már öregek. Már apa 40 éves és anyát is csak 4 év választja el az öreg szótól. Mondjuk ez egyénenkét más, de nem tudom...nekem öreg.
-Jó reggelt! Nekem csak volt. Ééés boldog 18. házassági évfordulót!-szakítottam félbe a mézes-mázaskodásukat. Evan a második mondatomnál, már csak nevetett. Úgy nevet, mint apa. Idegesítően. Ehehehehe- ennyi a nagy Fiennes-Tiffin nevetés. Két generációnyi.

Anyáék még mindig nem hagyták abba a szerelmeskedést, pedig már 11 óra. Mi a bajuk?
-Anya, apa, mi a fészkes fene bajotok van? Mintha újra ellepett volna titeket a lila köd!
-EVAN! Gyere le!-ordított anya. Evan kipirult arccal és a kezét rázva jött le. Már megint! Hihetetlen ez az ember...
-Szóval...-kezdett bele apa-...lesz kistesótok!
-MI?!-vonyítottunk fel Evannel egyszerre.
-Csoda, hogy még nem ért utól a climax.-morogtam gonoszkás mosollyal az arcomon..
-Tiszta anyja....-motyogta apa. Anya csak a szemét forgatta.
-És hány hetes?-kérdeztem.
-6.
6?-próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor hallottam volna 6 hete furcsa hangokat éjszaka és nem volt ilyen. Ezt hogy? Persze, Evannél mindig észreveszem és mind a kettő szobát hallom. Ha anya mondd valamit este, én tisztán hallom. Lehet, hogy elmentek? Mármint az 100%, hogy elmentek...legalábbis apa...de, hogy?! Hogy nem vettem észre? Lehet, hogy minden nap csinálják, csak nem vettem észre? Eddig azt hittem, már kiöregedtek ebből. Úgy látszik mégse. Miért kellett ezzel 18 évet várni? A kölök gyerekem lehetne. Nem akarok gyereket. Asszem, most Csernobil van a fejembe. Felrobbant az egész.
-Theo, min filozofálsz ennyire?-kérdezte apa. Az arcom rögtön paradicsom lett. Az egész család arcára perverz mosoly húzódott. Le merem fogadni, a babóca is elmosolyodott.
-Semmin. Grat a gyerekhez, bár hamarabb is kitalálhattátok volna...mentem fel!-hadartam hevesen gesztikulálva és rohantam a szobámba. Persze, Evan jött utánam.
-Hugi, csak nem beindultak a hormonok?
-Nem.
-De. Olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Fogadni mernék, hogy azon gondolkodtál, hogy hogy nem vetted észre anyáékat.
-Honnan tudtad?
-Én mindent tudok. Mindent.
-Aha. Kivéve azt, hogy hogy ne legyél fiúringyó...-morogtam. A teste megfeszült, arca komor lett. Most mentem át a határon.
-Na, idefigyelj! Mostmár kurvára elegem van, hogy te már most olyan vagy, mint egy remete! Tudod mire vagy szükséged? Megmondom neked! Egy faszra! Arra van szükséged.
-Nem! Honnan tudod? Neked meg egy punci-mentes hónapra van szükséged, bár akkor egy medence telne meg tőled.
-Hahaha. Nagyon vicces! Tudod mit?!
-Mit?
-Az egyetemen fel fogsz szedni valakit és kurvára te fogod kérni, hogy döntsön meg.
-Biztos nem. Én nem vagyok olyan.
-De a benned lakozó szexistennő igen!
-Jó! Fogadjunk egy Oreós Milkába.
-Miért csak annyiba?
-Mert nem bízok a most ébredező istennőbe és olyan önkívületi állapotba kerülhetek.
-Vagyis, hiszel nekem.
-Nem....igen.-hazudtam. Diadalmasan elmosolyodott. Már most adhatja a Milkát, mert nem ismeri az apától örökölt színészi tudásom. Én nem hiszek ebbe az istennős baromságba. Lehet jó kedve. 100 millióba is fogadtam volna, de nem akarom kifosztani szegényt. Had legyen neki jó napja.

Én biztos nem fogok ilyet csinálni. Vagy mégis?