Never Enough

2-furcsa ajándék

Kimentem és anyáék arcán még mindig levakarhatatlan mosoly pihent. Mi ekkora nagy cucc egy kölökben? Nem értem. Az nem áldás, hanem megpróbáltatás. Mert már akkor szívod, amikor a terhesség elején vagy. Rossz lehet folyamatosan rókázni, nem aludni, utána szülni. Anya szerint az a "csekély" fájdalom megérte, mert van kettő csodás gyermeke. Van még két tesóm? Én és Evan olyan messze vagyunk a csodálatostól, mint innen Kazahsztán.
-Alig várom már az Iphone 11-emet.-csapta össze a két tenyerét Evan.
-Én meg azt várom, hogy ehessek palacsintát.
-Aha. Te mit kértél?
-Azt, hogy élhessek, de mivel már élek, nincs ötletem, mit kérhetnék.
-Én banánt ve...-kezdte el, de közbevágtam.
-Menj a mosdóba és mosd meg az agyad a piszkos gondolatoktól!
-Most te gondoltál arra.
-Nem. Hagyjál. Nem kértem semmit, mert mindenem meg van. El fogod adni a telód?
-Nem tudom. Miért?
-Megkaphatom? Az enyém már rossz.
-Miért nem kértél telefont, úgy ahogy én tettem.
-Mert a tiéd jó.
-Aha. Értem. Nem kaphatod meg, mert eladom.-somolygott. Legyintettem egyet és visszamentem a barlangomba. Kapcsoltam BVB-t és relaxáltam.

Meghallottam anya hangját, miszerint itt az ebédidő.

Lementem ebédelni és a családom már az asztalnál ült és a bableves, már az asztalon volt. Remélem a második rántotthal lesz sültkrumplival és teával. Leültem és minden szem rám szegeződött.
-Most mi a franc bajotok van?-fakadtam ki.
-Semmi. Szép vagy.-mondta apa.
-Igen. Ezzel én se tudok vitatkozni.-egyet értett Evan. Anya csak bólintott.
A szememet forgattam.-Egyikünk se érti, hogy hogyan nincs faszid.
-Majd lesz. Pont.
-Meg megyek veled a nagyihoz.
-Csudás.
-De én nem megyek Egyetemre.
-Akkor?
-Van ott pár haverom. Tudod, vágok és szoktam nekik segíteni.
-Aha. Pedig már azt hittem, megszabadulok a csajaidtól.
-Rosszul hitted.
-Én alszok anya szobájába.
-Akkor, én kersztapa szobájába.
-Jó.-ezzel lezártam a témát és megebédeltünk.

Délután tanultam és olvastam. Annak ellenére, hogy nem tűnök annak, nagyon romantikus vagyok. Persze, a Miutánnál megállt a romantizálásom. A 100 éves romantikus regények nem az én stílusom. Nehezen van megfogalmazva. Nagyban készülök az emelt fokú kémia érettségimre. A bátyámat nem érdekli, mert a nagy álma, hogy ringyó legyen. A vágást hobbiként tekinti és szerinte abból nem lehet megélni. A chippendale sokkalta jobb. Persze, erről csakis én tudok.

//Visszaemlékezés//

-Miért nem tanulsz? Semmire se fogod vinni az életbe.-förmedtem a testvéremre.
-De! Nőknek fogom megadni az összes bájukat és azzal, hogy jól érzem magam, még mocsok gazdag is leszek.
-Uramisten. Gigolo vagy chippendale?
-A második. Táncolni mindenki tud. És egy nagyon neves csoportba megyek.
-Várj. De ők nem csak táncolnak?
-Nem. Vagyis én benne lennék.-mondta vigyorogva. Elfogott a hányinger. Ez az ember nem normális, az már tuti.
-Nem állok az álmaid útjába, de ez akkor se normális dolog. Ha anyuék megtudják, nagyon nagy slamasztikába fogsz kerülni.
-De nem fogják megtudni.
-A hazugság olyan, mint a hitel. Mindig visszafizeted és minél tovább halogatod, annál jobban szívod, de megnyugtatlak, nem általam fogják megtudni.
-Ok.

//Visszaemlékezés vége//

Este megfürödtem és ágyba bújtam. Éjfél táj a bejárati ajtó hangja és kuncogás. Már megint! Én kiherélem...egy normális éjszakám se lehet.

-Bátyó, mit csinálsz?-kérdezgettem a bátyámat, mikor megnyalta a száját. Csak jött felém. Nem hagyott békén. Mikor jön a fal? Egy csomó ideje csak sétálok hátrafelé a sötétségben.-ekkor zuhanni kezdtem. Egy ideig csak a zuhantam a semmibe, majd becsapódtam a földbe.

Az összes izmom egyszerre húzódott össze és felriadtam. A francba a zuhanós álmokkal!

Reggel arra keltem, hogy egy nagy pohár víz landol a fejemen.
-A jó anyádat!-ugrottam fel, majd Evan futni kezdett. Utolértem és ráugrottam. Megfogta a lábam és úgy vitt el az étkezőbe. Ezt el tudnám viselni.
-Jó reggelt! Boldog szülinapot ikrek!-köszöntött apa és szokás szerint nutelláspalacsintával várt, aminek a tetején egy eper díszelgett. Nyami!
-Köszönöm.-pirultam el a figyelmességén.
-Nincs mit!

Reggeli után már jöttek is a mamáék. Szeretem őket, de velük sokszor találkozok Magyi mamáékkal szemben. Azért magyi, mert anyuék szülei magyarba laknak és régen elneveztem őket ennek. Kábé évente kétszer, ha látom őket. Bárcsak itt lennének!

-Szia kislányom! Nagyra nőttél. El sem hiszem, hogy már 18 éves vagy.-mondta papa.
-Hát én se.
-Tessék itt az ajándékod!-adott át egy kis dobozkát. Kinyitottam és egy öreg kulcs volt benne. Kérdőn néztem rá. Nem tudom, miért egy kulcsot ad. Házat felesleges lenne itt venniük, mert nem soká pucolok innen.
-Köszönöm. Majd meglátod, hogy mire is kell.
-Oké.

Beszélgettünk, majd Magyi mamáék toppantak be. Rögtön odarohantam a keresztapámhoz, Bencéhez és a nyakába ugrottam. Nem sokkal idősebb, mint én. A kissebbik fiúval nem vagyok annyira jóba.
-Boldog szülinapooot!-vinnyogott.
-Köszi.-odament a tesómhoz és őt is megölelte. A többi rokonomat is köszöntöttem.

Délután anya hozta a tortát. Egy szép fekete, rózsaszín torta van a kezébe. Marcipánnal csinálták a dekort, ami a kedvenc dolgaimat ábrázolta. BVB, hangfal, lombikok, és a tetején én vagyok tudós köpenybe, ahogy felrobbantottam az asztalt. Igazán szellemes.(szarkazmus) Kicsit besértődtem, de ez egy másodpercig tartott, mert tényleg vicces ezzel cukkolni. Evan tortája egy fenék volt. Azon sokat nevettem.

-Akkor! Tessék ez a tiéd!-adta oda anya az ajándékot. Kinyitottam és egy új telefon volt benne. Egy alma van a hátulján. Ááá, ez Ájfos. Azt hittem, ha telót kapok, akkor Szarszung lesz vagy Kulavej, de biztos Evan választotta. Mit kell felvágni a telefonokkal? Úgyis max. 2 évig használjuk. Ha balfaszok vagyunk, 1 év, mert eltörjük. Aszondja, Iphone XR. Ú. Ugye telefonálni és fotózni tudok vele? Biztos drága volt.
-Na mit szólsz?-kérdezte anya.
-Köszönöm.
-Szívesen!-mondta anya, majd Evanhez fordultam és odaadtam az ajándékát. Remélem tetszeni fog neki.
Kibontotta és nagyon meglepődött, amikot egy kamera bújt a dobozba. Ő is odaadta a kis ajándékát, ami egy repülőjegy volt. Magyarországra. Nyárra szól. Megköszöntük egymás ajándékát és bekapcsoltuk az új telefonokat. Ő is egy ugyanolyan telefont kapott. Érzem, hogy lesz még ebbe valami turpisság...

Bekapcsoltam és a háttérkép nem egy snassz minta volt, hanem egy igen kigyúrt férfi egy szál boxerben. Teljesen bepirultam. Ez 200%, hogy Evan műve.
-Mi a kód?-kérdeztem.
-69.
-Az egy jó szám, mert ha folyamatosan írom be ezt a két számot, biztos nem találják ki.
-Aha.-mondta visszafolytott nevetéssel. Az én családom teljesen megkukult. Most valami vicceset mondtam?

Másnap iskolába mentem. Páran Evant felköszöntötték. Kb. Minden csaj adott neki szerelmes levelet meg minden mást. Szerencsére, azt se tudják, hogy létezek, úgyhogy senki se köszöntött fel. Még a sulirádióba is felköszöntötték  drága tesómat. Én ajándékul egy matek TZ-t kaptam. Evannel ugyanis nem egy osztályba járunk én az "okos" osztályba, Evan meg a másikba. Másoka tanáraink és mi a legszemetebb matektanárt kaptuk. Mrs. Bigbutt...akarom mondani Mrs. Bidbart az 60 éves remete, folyamatosan dolgozatot irat és bunkóskodik. Velem még bunkóbb, mert anno a lánya lefeküdt apával, de drága jó édesapám nem akart komoly kapcsolatot és dobta a lotyót. Bigbutt szerint erről mi tehetünk, hogy nem az ő unokái vagyunk. Ha az ő unokája lenék, szent, hogy a pszihiátrián kötnék ki.