Never Enough

3-Indulás

Elérkezett a Június. Letettem a vizsgát és holnap indulunk a repcsivel Magyi mamáékhoz. Nem nagyon értem, miért kell nyáron menni, holott ősszel kezdődnek. Veszem ezt egy 3 hónapos ízelítőnek. Ahhoz képest, hogy itt Londonba nőttem fel, nincs akcentusom, amikor magyarul beszélek. Evannel és anyával legtöbbször magyarul beszélek, hogy ne felejtsük el. Gondolom, kint angolul fogunk csevegni, bár az anyanyelvünket nem tudnák soha se elfelejteni.

-THEODORA! AZONNAL GYERE LE!-üvöltött anya. Ajjaj, ez nem jelent jót. Mit csináltam? Biztos a terhesség teszi, vagy nem tudom. Szimplán megkukult az öregkorba. Lementem és mentőautó állt ott a batjával. Mi is a neve? O...Orla? Megvan! Olivia. -Mivan?-kérdeztem bunkón. Anyáék már megszokták, de a testvérpár meglepődött egy csöppet. -Udvarlótok! Azok vannak.-mosolygott anya. Evan mellettem állt és a szája elé tette a kezét, hogy itt ne kezdjen röhögni. Most mit csináljak? A srác 10/2-es. És mondhatjátok, hogy a külső nem számít, DE a srác egy totál papucs. Semmibe nem jó, szar tanuló és még csak nem is kedves. Kétségbeesetten néztem Evanre, aki válaszul csak egy nyugit tátogott. -Szóval, mi lenne, ha elmennénk egy dupla randira?-kérdezte Olivia. Szegény, nem tudta, mire vállalkozott.
-Figyelj, Olivia, az egy jó buli volt, de ennyi. Holnap megyünk el Magyarba és, ha akarnánk se tudnánk randizni. Ideje lesz elfelejtened engem és erről nem nyitok vitát.-mondta durván a bátyjám. Olivia szeme könnybe lábadt, míg a bátyja vállat vont és elmentek.
-Ez bunkó volt.-förmedtem rá Evanre.
-De hatásos volt, nem? De. Há nem? De.
-Végülis. De azért ne minden lánnyal legyél ilyen.
-Én nőt keresek magam mellé, nem lányt, sem pedig ragasztószalagot.
-Oké. Össze vagy pakolva?
-Igen. Te?
-Össze. Akkor ideje az utolsó vacsorának, mielőtt kirepülünk a fészekből.-a könnycsatornám megtelt a sós folyadékkal. Nem szívesen hagyom itt a családomat. Szeretem őket. A szüleim mindig türelmesek és megértőek voltak. Nekem volt a legcsodásabb gyerekkorom. Vajon a felnőttkor is ilyen szép lesz? Lesz gyerekem, unokám, dédunokám...egyáltalán férjem?
Ezek azok a kérdések, mire csak később kapok választ.

Az asztal szépen meg volt terítve. Anyának kisírt szeme cikázott kettőnk között. A vacsorát csendben fogyasztottuk el, majd apa felállt és pár perc múlva egy üveg vörösbor és 4 pohár kiséretében tért vissza. Mindenkinek öntött. Anyának egy keveset a baba miatt. Valószínűleg lány lesz. Én névnek mondtam az Anastasia-t és a Theresát. Tetszik nekik. Főleg a Theresa. Úgy látszik a T betűs lány neveket szeretik. Még jó, hogy egyikünknek sincs 2 km hosszú nevünk...khmm...khmm...apán kívül.
-Szóval-kezdett bele apa-Nagyon boldogok és büszkék vagyunk rátok. Bár, fiam, remélem van biztos állásod Magyarországon. Theo, a tiédről meg már tudunk. Diákmunkának tökéletes az állatkertbe dolgozni, de vigyázz a vizilóval. Az a legveszélyesebb.
-Én nagyobb vagyok vagyok, mint egy viziló. Neki kéne tőlem félnie.-Humor Herold nem tud soha se elbújni bennem. A két férfi rokonom a fogta a fejét, míg mi anyával kuncogtunk. Nagyon hasonlítok rá. Belsőleg. Külsőleg megörököltem apa már-már fekete haját, vastal szemöldökét, telt ajkát és 170cm. Magasra megnőttem. Anya csak 164cm, a bátyám meg durván 2 méter magas. Na, ő tényleg tiszta apja. Anyára nem is hasonlít. Semennyire. Ha egymás mellé állítanánk apával, csak annyi lenne a különbség közöttük, hogy apa egy kicsit ráncosabb.

Este a telefonomat ébresztőként fullra hangosítva a kedvenc dalom legelejét és, hogy ez miért kibaszás Evannek? Mert metál üvöltéssel kezdődik. Néha-napján muszáj kibabrálnom vele.

Reggel én is üvöltésre keltem, de nem Andy Biersack üvöltésére, hanem a drága bátyjám káromkodására.
-THEODORA, HA MEGTALÁLLAK, KINYÍRLAK!-háhá! Biztos itt fog keresni először. Csendesen lugurultam az ágyamról és alá kúsztam, alatta összekuporodtam. Itt nem talál meg.

Hangosan betrappolt a szobába és körül nézett, majd bekukkantott az ágy alá, ahol megtalált. Elvigyorodott és a lábamnál fogva húzott ki az ágy alól. Legalább már nem kell kitakarítani az ágy alatt.
-Mit hittél kisasszony?-vont kérdőre.
-Azt, hogy cuki leszel.
-Az vagyok. Nem nyírlak ki, csak felhívom a haveromat.
-Ennyi?
-Intézek egy talalkát a srácokkal.
-Mi? Bökj ki egy értelmes mondatot, légyszi.
-Felhívom Ábelt, hogy találkozzunk. És ott lesz Barni meg Henry.
-Halvány lila fingom sincs, hogy kik ők, de nekem nyolc. Úgyse fogok egyikükkel se kavarni.
-Ha, te mondod! Amúgy szerintem Barni bejönne. Érzem közöttetek a kémiát.
-Aha. Még nem is ismerem, de már bejön.
-Tudod, olyan vagy, mint anya. Ő is ezt csinálta apával.
-Anya húzta apa agyát és látásból ismerte és tetszett neki, mondjuk apa kinek nem tetszett?
-Tessék, ő Barni.-mutatta nekem a telefonját.[legfelül van] Hát jól néz ki. Szép arca van, kedves mosolya, borostája és nem egy vállfa, mint apa vagy a bátyjám.
-Hű!
-Látom, hogy tetszik. Majd mutatok még róla képet. Készülj fel, mert leolvad majd a bugyid.
-Mi? Biztos nem. Én nem vagyok olyan.
-MÉG!

A gép pár perc múlva indul. Indulok!
-Theo! Ezt majdnem otthon hagytad.-nyomta Evan a kezembe azt a bizonyos kulcsot. Mit nyit?
-Köszi. Megfoghatom a kezed?-kérdeztem, amikor elindult a repülő.
-Igen.-mondta, majd odaadta a kezét.   -De puha a kezed!
-Tudom, pedig semmi krémet nem használok.-mosolyodott el perverzül.
-Most eskü, nem értelek.
-Majd fogdosd meg a pasid kezét sokszor.
-Oké.
-Már a levegőbe vagyunk. Elengedheted.
-De nem akarom. Olyan meleg és puha a kezed. Megnyugtat.
-Kölcsön ne adjam?
-Most is azt csinálod.-gondolkoztam hangosan. Annyira puha a keze. Az arcomhoz raktam és símogatni kezdtem a kezével az arcom. Kellemes. Ránéztem és mosolyogva figyelt. Átvette az irányítást és magához húzott és úgy simogatott. A fejem a mellkasán pihent. A gyerekkorunkra emlékeztet. Fingfogóként mindig nagyon erős kapcsolatunk volt. Mindig öleltük egymást, ő meg énekelt valamit, miközbe pont ugyanígy simogatott. A könnyeim potyogni kezdtek.
-Ne sírj, hugi, nincs semmi baj. Közelebb bújtam hozzá és peszippantottam az AXE illatát. Ez tetszik. Olyan mostani fiú illata van. Mondjuk milyen más lenne?
-Tetszik az illatod.
-Már mim nem tetszik?-kérdezte. Válaszként az ujjammal megböktem a homlokát és nevettem. Értette és ő is kuncogott.

Az ölelésébe aludtam el.

A mosolya lenyűgözött. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen ez az ember.
-Nem kellesz lotyó! Fogd már fel. Értem én, hogy nagy a segged és melled,  de a pofád is úgyhogy taka van.-köpte a sértéseket. Asszem félreismertem és a világ legbunkóbb embere...

A szemem gyorsan kipattant, testem megfeszült, amit Evan észre vett.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi, csak rosszat álmodtam.
-Jó. Szedd össze a motyód, mert most landolunk.-utasított én meg csak megszorítottam a kezét.

Szerencsésen leszálltunk és udvariasságból megtapsoltuk a pilótát, hogy nem patkoltunk el.

A reptéren Magyi mama és papa vártak. Gyorsan odatrappoltunk hozzájuk. Köszöntünk nekik és egy nekem ismeretlen helyre tévedtünk. Egy szép kis tömbház volt. Itt papa és mama elbúcsúzott, Evan meg tudta az utat és már mentünk is fel a liften, majd az egyik ajtónál megállt.
-A kulcsot.
Tartotta a markát. Elővettem a kulcsot és berakta a zárba, majd elfordította és kinyílt az ajtó. Te szentséges jó úristen! Ez a miénk.
-Wow!
-Most pedig megismerkedünk a szomszéddal.
-Mi?
-Csak gyere!
-Nem. Most eszek, mert beledöglök, ha nem. Kérsz?
-Ja.
Elővettem a szendókat és falatozni kezdtünk. Finom szendvicset csinált anya. Majd este fel kell hívnom őket.
Megettük, végig néztem magamon. Elviselhető.
-Akkor ismerjünk meg egy szomszédot!
Bekopogott és pár pillanat múlva nyílt az ajtó. Amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban, az egész testem megfeszült. Ez nem lehet igaz. Ő. Miért pont ő?!