SEBHELYEK ♡ changlix ✓

5/5

Felix egészen addig nem ismerte a védelmező karok fogalmát, amíg Changbin ölelésében nem ébredt. A másik mellkasán feküdt, és valahányszor be, vagy kifújta a levegőt, Felix a saját testén tapasztalta.

Jeonginnal is aludt már együtt nem egyszer, viszont az teljesen más volt: ruhában tették, az ölelés is különbözött a jelenlegitől. Az, amiben éppen része volt szorosabb, intimebb, intenzívebb összebújás, illetve ébredés volt, mint bármelyik, melyet addig átélt.

Igazi biztonságot és kényelmet adott, például nem riadt fel éjjel izzadtan és sírva egy rémálomból, vagy hallucinációból, miszerint szólt a telefonja, mert Jeongin áthívta az inszomniája következtében.

- A fizikai próba nem úgy sikerült, ahogy terveztem - sóhajtott Felix megszemlélve a telefonján az időt. Reggel nyolc óra volt: hatszor hatvan perc választotta el őket a nagy találkozótól.

Az a rész, hogy Changbin náluk alszik, benne volt a csomagban, az viszont, hogy a kapcsolatot nemi szintre emelik, ez a vallomás heve és spontán történés volt.

- Ugyan, szerintem teljesítettük a fizikai maximumot. És, ha ez megnyugtat, ugrottunk egy elég lényeges fokot, már ismerem a testedet. - Nem, Felixet ez egy kicsit sem nyugtatta meg. A tudattól, hogy Changbinnak térképpé változott bőre, s annak minden hibája és gyengéje, kicsit sem érezte magát higgadtnak.

Jobban az ágy szélére húzódott, hogy a képernyője éles fényének bámulásával kösse le figyelmét a zavar helyett, de Changbin nem engedte, hogy ennyire könnyen lerázzák.

Mordulva egyet kinyújtotta karjait, és csípőjénél fogva gyengéden, ám határozottan visszahúzta a kisebbet, aki meglepettségében csupán nyekkent egyet, ellenkezni nem tudott és nem is nagyon füllött a foga hozzá.

A számtalan, hátát fedő, keserű emlékeket felidéző nyomot az idősebb kidolgozott mellkasa takarta el és gyógyította jelenlétével: mintha sosem kellene Felixnek többet felidéznie, miként is kerültek rá. Ez megbékítette annyira, hogy ne kívánjon szabadulni e reggeli fogságából.

Akármennyire kínos volt is a viszonyulása, mégiscsak az első éjszakáját kísérő napsugarak ragyogták éppen a helyiség halványzöld falait és a paplanokat, amikben elrejtőztek egymás társaságába még a lefekvés előtt.

- Oké, ha inkább beszélgetni szeretnél, mint cselekedni, legyen. - Changbin megpuszilta a fiú vállát a nyakába temetkezést megelőzően. - Miért is volt egy teljes mappád rólam a telefonodban? Mert tegnap azt mondtad, nem csaltad volna meg Jeongint. Akkor miért? Nem értem.

- Hülyén fog hangzani, de erősebb akartam lenni. Régebben sokkal gyengébbnek éreztem magam, mint most, és változtatnom kellett, hogy ne roppanjak össze. Célnak használtalak, mintának, mert olyan voltál, amilyenné válni akartam.

- Inkább olyan, akire szükséged volt, Felix. És örülök, hogy én lettem az. - A nagyobb Felix bőrére sóhajtott, és élvezte, ahogy libabőr borítja be azt a területet. - Egyébként akkor ehhez is - simított érzékien végig a másik hasfalán - én segítettelek hozzá? - A másik megborzongott.

- Fogd be!

- Gonosz vagy. Csak élvezem, hogy hozzád érhetek, hogy megölelhetlek, hogy megcsókolhatlak. Piszkosul élvezem.

- Loptál már régebben is?

- Apróságokat. Joghurtot, müzlit, meg egy BMW kulcsát.

- Tessék?!

- Nyugi, csak egy kört mentem vele, utána a kulcsot és az autót is visszatettem a helyére. A tulajnak nem tűnt fel, de anyukámnak csináltam egy kellemes anyák napját.