Szükségem van rád (Jikook)

Kell mentő?

Jimin
Amikor Kook bólintott egyet hatalmas kő esett le a szivemről. Nem tudtam mit tegyek vele hisz ha mentőt hívtam volna lehet leszidott volna vagy nem tudom a szüleit. De hál istennek felkelt és tudatomra adta,hogy él.

-Maradj,nyugton,kérlek! -sóhajtott minden egyes szava után,mire még jobban  megijedtem. Lassan hajolt előre és szelte át köztünk a távolságot de meg mielőtt rohamot kaptam volna fellökte magát így lerántott valamit a polcról ami kezébe landolt, nem várt sokat egyből szájába vette majd egy nagy sóhajjal dőlt neki a kádnak.

-Itt maradjak? Hívjak valakit? Szüleid számát tudod? Hol vannak? Kinek szóljak? - bombáztam le kérdésekkel de jogosan hiszen össze esett vagy rosszul lett és ahogy ő is mellettem maradt nekem is kötelességem!

-Hm. -mosolyodott el egy kicsit mire nem tudtam nem ideges lenni. Én itt halálra aggódom magam ő pedig mosolyog. Csak tudnám min!

-Ne haragudj rám. -jelentette ki hirtelen még mindig csukott szemekkel.

-Nem haragszom miért haragudnék?
-Csak nem értek semmit.
-Tudsz beszélni egy kicsit?
-Legalább csak pár szót hogy mivan veled.-fogtam meg nagy kezét mi jég hideg  volt. Nem viccelek mint a jég. Homlokàra tettem kezemet ott is hideg volt. Tényleg mint aki megfagyott.
-Nem fázol?-jég hideg vagy.
-Kérlek Jungkook!
-Az isten szerelmére mivan veled?!-kérdeztem már síró hangon. Kezdem azt hinni hogy halott. Jég hideg,nem mozog. Más már rég hívta volna a mentőt én pedig itt szarozok. Nem tudok hívni egy kibaszott mentőt?
-Hozok telefont! -jelentettem ki majd fel is álltam de ekkor egy jégkorszak hőmérsékletű kar rántott vissza a helyemre mire térdeim hangot is adtak ahogyan a padlónak csapódtak.
-Maradj nyugton semmi bajom. Mentő nem jöhet. -ittam be szavait sokkolt állapotba. Most mi történt? Semmi baja?

Engem visz el mindjàrt a mentő!! 

Hello embik. Itt van az új rész. A hibákért elnézést. Remélem jól vagytok és vigyáztok magatokra.💜