Valóság, vagy csak virtuális? (Jungkook ff.)

A Kezdet

Reggel fáradtan ébredtem ugyanis tegnap éjjel sokáig játszodtam. Kikecmeregtem az ágyamból és megnéztem hány óra. A készülék délután két órát mutatott, amin nem lepődtem meg, ugyanis ez nálam a normális a nyári szünet ideje alatt.

Gyorsan lementem a konyhába és összedobtam magamnak valami kaját. Mivel egy igazi konyhatündér vagyok- remélem érzékelitek az iróniát- ezért tojásrántottát készítettem. Éppen az isteni reggelimet fogyasztottam, amikor hívott apa. Amióta egyedül élek általában telefonon beszélünk és keveset találkozunk, de így legalább nem látja hogy hajnalig a gép előtt ülök. Felvettem a telefont és beleszóltam:

- Szia apa!

- Szia kicsim. Azért hívlak mert a nagyinak valami lett a gépével és gondoltam segíthetnél neki.

‌Sóhajtottam egyet, mert semmi kedvem a nagyinál dekkolni egyész nap. Ne értsetek félre imádom a nagymamám, DE amikor átmegyek hozzá egész nap ott vagyok mert mindig kitalál valamit hogy egész nap ott üljek, meg hát már úgy elterveztem hogy egész nap játszom. De nincs mit tenni, apának visszamotyodtam egy "persze"-t és egy köszönés után letettem a készüléket. Miután elfogyasztottam a reggelim, felmentem a szobámba és felöltöztem. Ma csak egy egyszerű fekete farmert és egy sima kék pólót vettem fel. A kutyusom, Bomi izgatottan ugrált körülöttem hisz tudja, hogy menni készülök. Megfogtam a pórázát és fel is tettem rá. Nem igazán szoktam hordozni, de most egye fene had szórakozzon egy kicsit. Elvettem egy hátitáskát, beledobtam pár fontos dolgot, felkaptam a hátamra és elindultam a nagymamámhoz, mivel nem lakik messze, gyalog indultam neki a városnak.

- Time skip-

Amikor hazaértem fáradtan dőltem le a kanapéra. A nagymamámnál kiderült hogy csak kihúzódott a konnektorból a gép kábele és ezért nem indult el. Aztán miután megcsináltam kitalálta hogy neki még maradt sütije és ő nem tudja megenni, hogy maradjak ebédre, hogy locsoljam meg a növényeket, játszak vele egy kis társast aztán vacsorát is a nagymamámnál ettem és mire hazaértem azt vettem észre hogy már este hét, de ez engem nem állított meg abban hogy leüljek és játsszák "egy" meccset. Elindítottam a "gamer" felszerelésem és amíg az elindul - ami mellesleg nagyon sokat tart- A telefonomat bújtam. Mikor végre elindult a játék.

Unottan szóltam bele mikrofonba , mikor egy kellemes hang szólt vissza. Ez a hang egy fiúhoz tartozott. Ahogy beszélt lágy hangján, hirtelen kirázott a hideg. Hirtelen lett jobb kedvem, ahogy magyarázott mikrofonjába. A kezdeti unott hangomat, izgatott hangom váltotta fel. Lassan én is belekeztem a kommunikációba . Esküszöm ez a srác olyan aranyos-
Beszélgetni kezdtünk miközben játszottuk a játékot. Egyelőre csak annyit tudtam meg róla hogy a neve Jungkook és ő is 16 éves.
Nos telt az idő és az említett meccset megnyertük!
Meglepődtem amikor megláttam, hogy Jungkook barátnak jelölt és természetesen elfogadtam.
Elbúcsúztam tőle, majd egy pár meccs lejátszása után , ágyba mentem, hiszen ezen a ponton már nagyon álmos voltam... Ééés persze elfelejtettem megetetni Bomit. Úgyhogy kikeltem a pihe-puha ágyamból és adtam egy adag kaját a kiskutyámnak. Szegénykémet egy éve fogadtam örökbe, egy menhelyről. Emlékszem, amikor megláttam egyből beleszerettem a apró testébe, a fekete szemeibe amivel kíváncsian vizsgált és a sárga szőrébe. Ahoz képest néha megfeledkezem róla. Úgyhogy miután elláttam szükségleteit én is elindultam végre aludni...

Nagyon köszönjük hogy elolvastad ezt
a fejezetet. Véleményeteket a kommentben várjuk, hiszen ez a első könyvünk és szeretnék tudni hogy még min javíthatunk . Pusziii 💖