Valóság, vagy csak virtuális? (Jungkook ff.)

Az a bizonyos kép

Az éjjel egy nagyot aludtam, és ennek eredménye képpen frissen pattantam ki kellemes ágyikómból. Ma is egy ugyanolyan unalmas napom lesz, szóval a megszokott, de annál finomabb tojással kezdek. Miután befejeztem étkemet, megetetem szeretett kutyusom Bomit. Elindultam a fürdőbe megálltam a tükör előtt és megnéztem magam, a látvány mint mindig most is elborzasztott. A szemeim pirosak voltak, a sok gépezéstől, alattuk pedig hatalmas, sötét karikák húzódtak. Megfogtam kávémat, kimentem az erkélyre hogy, megnézzem a kilátást, de ahogy számítottam rá az unalmas ködös időt láttam. Kissé csalódottam de arra gondolva hogy ma egész nem kell ki menjek, sétáltam be. Gondoltam leülök játszani mert úgy sem kellet volna csináljak semmit. Mikor elindult a játék egy meghívásra kapom fel fejemet érdeklődően. Igen, Jungkooké volt.  Lassan de annál biztosabban kattintottam az elfogadá gombra , és amint bedob vele a partyba meghallom lágy hangját. Szívem elolvad ahogy hallom hogy, izgatottan de mégis aranyosan mondja ki hogy " szia". Visszaválaszolok neki, majd elkezdődik a meccs. Megint magyarázott a saját kis világban, amit aranyosnak is találok, de ki tudja hogy, hogy néz ki vagy egyáltalán ki is ez a srác. A gondolataim miatt, kissé elhalgatok. Mikor megkérdeti hogy mi a baj, én csak egy " semmi csak szeretnék fókuszálni a játékra" válasszal dobtam meg. A meccs folytatódott, próbáltam unottnak hangzani vagy épp ignorálni, mert nem igazán szeretek ismeretlen emberekkel dumcsizni. Így folytattuk a játékot, ő izgatottan életvidáman játszott én meg próbáltam előhalászni a lenormálisabb énem hogy ne könyveljen el egyből seggfejnek. Hirtelen Jungkook megszólalt és azt hittem rosszul hallok:

- Jiuu....- nyújtotta el az utolsó magánhangzót - Van Instagramod? - kérdezte szégyenlősen. Kicsit meglepődtem de válaszoltam

- Persze. Miért? - kérdeztem értetlenül.

- Csak gondoltam ha már ilyen jól elvagyunk bekövethetnénk egymást...tudod hogy beszélgessünk vagy hasonlók. - magyarázta félénken. Én csak hangosan felsóhajtottam, mert semmi kedvem ismeretlen emberekkel beszélgetni, de valamiért jó előérzetem volt ezzel a fiúval.

- Oké...? - válaszoltam nem túl magabiztosan - hát a felhasználónevem az hogy bangtan_pigeons (kövessetek be😉) ha szeretnél kövess be, majd visszakövetlek és akkor beszélünk.

Nem kellett sokat várnom, be is követett én pedig vissza. Pár perc múlva már rám is írt.

Jungkook: Szia😁😁

Én: Szia

Válaszoltam kevésbe izgatottan
Egy darabig még beszélgettünk és ismerkedtünk. Annyit tudtam meg róla hogy,  Busan-i a srác. Remek...
A profilján nincsenek fotók, és bevallom igazán kiváncsi vagyok, hogy, hogy néz ki a srác. Nem igazán várok sokat de azért na...
Ha  Lányként játszol játékokat, akkor van egy pár előnye és hátránya. Az előnye ,hogy amint számítani lehet a játékosok nagy része fiúkból áll és emiatt több tiszteletet és figyelmet kapok mintha lányokkal lennék. Na és hátrányai, hogy a fiúk szószerint tapadnak rád. Mármint ne értsetek félre, tudom jól hangzik de egy idő után idegesítő lesz. Ez inkább a 7-15 évesekre igaz de aztán ott vannak a 70 éves ijesztő bácsikák...
Ilyenkor már az óra kettőt uttött, szóval a konyhába csusszantam, hogy valamit össze dobjak, de azzal a szomorú ténnyel kellet szembesüljek, hogy nincs semmi kaja. Gyorsan összeszedtem magam, hogy le menjek a sarki kisboltba. Elindultam hát utamra és amikor a bolthoz értem beléptem az ajtón.  Megszokott módon a kedves kasszásnő fogadott, mire tiszteletemet meghajlással fejezem ki.
Szokásomhoz híven a instant levesek felé vettem azt irányt. Gyorsan lekaptam párat a polcokról, majd amikor a kasszához értem heves gondolkozásba kezdtem. Eddig nem igazán adtam meg más fiúknak elérhetőségeimet az interneten. Őszintén szólva most sem tudom miért tettem.
A gondolat menetemet a kasszásnéni szakította meg a " Még valamit?" szavaival. Megráztam a fejem, majd ahogy kifizettem egyenesen haza vettem az irányt.
Ahogy beléptem a lakásomba Bomi izgatottan fogadott, gondolva, hogy hoztam neki valami finomat, de amimt rájött hogy nem hoztam neki semmit, unottan sétált vissza puha ágyikójába.
Gyorsan össze dobtam a levesem és miközben azt fogyasztottam szokásom szerint az ablakon bámultam kifelé. A csendet a telefonom törte meg mire én arra tereltem a figyelmem. Jungkook volt az.

Jungkook: Tudsz küldeni egy fotót magadról?

Mikor megláttam az üzentet lesokkolva hagytam abba az étkezést. Egyszerre csalódottság és méreg fogott el
Mekorra egy kanos állat...

Én: Nem dehogy, mi ütött beléd?!

Küldom el az üzenetet egy értelmes válaszra várva. A telefonom újra jelzett.

Jungkook: Nem úgy értettem😳 Nem a testedről hanem az arcodról. Én nem olyan vagyok.

Én: Ahaaaa.... Figyi nem hiszem hogy túl okos döntés lenne részemről, egy teljesen idegen embernek fotókat küldeni magamról.

Jungkook: Hát rendben. Én attól még küldhetek magamról? 😁

Én: Asszem...?

Jungkook:

Amikor megláttam a képet azt hittem én látok rosszul. A levest félre nyelve kezdtem el kögni ugyanis meglepettségemben a kaja is a torkomon akadt. Körülbelül két percig voltam sokkos állapotban és azon gondolkodtam, hogy ezen a képen tuti nem ő van. Biztos hogy nem. Tuti nem ilyen helyes, ilyen ember nincs is a földön.

Miután sikerült kipihennem ezt a "traumát" vissza is írtam neki

Én: Ez tuti nem te vagy. Azért ennyire még én sem vagyok hülye.🙄

Jungkook: Miért ne lehetnék én?🤨

Én: Mert ilyen helyes ember nincs a földön. Úgyhogy ezen a képen vagy egy helyes Idol van vagy csak egy szerkesztett kép, de biztos nem te 😒

Jungkook: Hogy bizonyítsam be?

Én: Nem kell bizonygass csak mond el az igazat és küld egy valódi képet.

Jungkook: Nem fogsz nekem hinni. Igaz?😔

Én: Nem.

‌Jungkook: Akkor add meg a Facebook-od és videochat-eljünk

Én: Ammm. Ok...?

Miután bejelöltük egymást messen. Felhívott videochatan....

Na hát ez a rész kellőképpen gáz és rövid úgyhogy úgy gondoljuk tökéletes második résznek. Véleményeket a kommentben várunk. Addig is
PUSZII💖