Homecoming||ATEEZ||Wooyoungff||SZÜNETELTETVE!|

1.fejezet

,,Szirénák hangja , emberek nyüzsgése , fájdalom és elveszetség érzet."

8 évvel később~

-Hyejin! le fogod késni a géped-szólt nevelőanyám, miközben én fent a szobámban gondolkodtam hogy mindent összepakoltam e.

-A nevem Kang Hyejin ,19 éves vagyok , koreai ki hitte volna igaz? a szüleimet egy autóbalesetben elveszítettem a bátyám felől meg azóta nem is halottam nagyon hiányoznak nekem de az élet sajnos ezt így hozta . Nevelő szülőkhöz kerültem , nem a legjobb velük a kapcsolatom de sosem voltam az a beszélgetős fajta. Jelenleg Ausztráliaban  azon belül Sydneyben éltem, de ma költözök el véglegesen koreába , hogy miért véglegesen? Annó nagyon sokat jártam ki a nagyszüleimhez és ők ott vettek nekem egy nagyobb házat ahol élhetek, így az éveg elteltével úgy gondoltam ideje a saját lábamra állni és más szemmel nézni a világot. A hobbim az a tánc és a rajzolás , a bátyám tanított engem kiskoromban táncolni  , kpopper vagyok és a kedvenc bandám az ATEEZ azon belül  biasom Wooyoung, vicces , aranyos , elég helyes és hot ember.

Mikor már mindennel készen voltam egyessével vittem le a kocsihoz a bőröndjeim. 

-Kész vagyok!- üvöltöttem be a házba és a nevelőapám és anyám kiköttel hogy elindúlhassunk. Az út kb 20 perc lehetett de mire oda értünk villám gyorsasággal kellett pakolnunk mert ha nem akkor itt hagy a gép és azt senki sem szereti. Gyors ellenőrzés és elbúcsuzás. 

-Majd hívj ha odaértél- integetett nevelőanyám,amire csak mosolyogva bólogattam és indúltam kifele. Az út  kb 10 óra volt átszállásokkal együtt. Mikor leszáltam a gépről egyenesen hívtam egy taxit és kzben felhívtam a nagyszüleimet hogy mégis hova kell mennem. A söfőrnek elmondtam a címet és indúltunk is . Egy kisebb fajta dugóba értünk mire a söfőr megszólalt.

-Ide valósi lenni ?- kérdezte kissé fura akcentussal.

-Nem , de sokat voltam itt kint. 

-Izgúlni hölgyem? 

-Hát , kicsit félek .

-Nem kell félni , emberek kedvesnek lenni , segíteni embereken-mondta mosolyogva

-Ezt én is remélem-montam magamba

-Meg is érkeztünk a házamhoz , a söfőr segített nekem kipakolni és el is ment . A ház eszméletlen szép és nagy volt , hálás voltam a nagyszüleimnek hogy igy segítenek rajtam . A ház kb 9szobás volt azon belül 5 fürdőszobás és még külön volt 2 . -Nahát elférne itt egy egész csorda-kuncogtam el magam és lepakoltam , a konyha és a nappali is gyönyörű volt azon belűl a kert is . Egyedül csak az enyém volt a ház igy lehuppantam a kanapéra és kifújtam a mai fáradság levegőjét. Várjunk csak , azt mondtam hogy egyedül vagyok? na meg a fenét , volt egy kutyám is akit ezelőtt 3 évvel az utcán találtam az esőben. A neve Chin , samoyed . Úgy döntöttem lefekszek aludni mivel nagyon fáradt voltam és már pakolni sem volt kedvem , kivettem az egyik bőröndből egy nadrágot és egy nagyobb polót elmentem zuhanyozni és lefeküdtem.

Mánap reggel a nap gyönyörű sütésére és kutyusom kis ugatásaira ébredtem, megmosakodtam,felöltöztem  és csináltam magamnak és Chinnek reggelit aztán elmentünk sétálni. Mivel jól ismertem ezt a környéket igy bátran sétálgattam , élveztem a nap sütését és a kocsik hangját ,tudni kell rólam hogy jobban szeretem a városi életett mint a falusit , igy már nekem a kocsik nyüzsgése fel sem tűnik . A nagy nézelődésemet egy rohanó fiú szakította meg aki mögém bújt. Értetlenűl néztem hátrafele ő pedig csak még jobban bújt elfele , száján szájmaszk és fekete sapka a fején. 

-Elmentek már?- kérdezte egy aranyos de mégis félénk hang mögüllem

-Persze ne aggódj-mosolyogtam

-Uh köszönöm , már azt hittem megölnek-nevetett fel kínosan - Amúgy mi a neved - kérdezte 

-Kang  Hyejin-nyújtottam a kezem felé,mire ő körbe nézett és megbizonyosúlt róla hogy senki nem látja őt , én csak értetlenűl néztem rá . 

-Choi Jongho -levette a sapkát és a maszkot majd kezet fogott velem , a szemeim kikerekedtek és nem szólaltam meg,teljesen lesokkoltam.

-Mi a baj? -Kérdezte aggódóan -Jaah , hogy ismersz, nyugi nem futok el lőled mint az előbbi csapat ATINY elől , őket is szeretem csak vannak köztük kicsit elveteműlt fanok-kuncogott aranyosan (természetesen ne értsétek félre) 

Miközben beszélgettünk, Chin egyfojtában ugrált Jongho lábára mire ő észre vette. 

-AWWWWW de aranyos kutyus, hogy hívják? nézett fel rám aranyos tekintettel.

-Chin-Mosolyogtam le rá.

-Aranyos

-Nekem mennem kéne - mosolyodtam el kínosan 

-Elkisérlek-Vigyorgott

-Ohh hát rendben , ahogy neked jó

Aztán elindultunk. Az úton sokat beszélgettünk és nagyon sok közös volt bennünk , kimondottan legjobb barátok lettünk , hihetetlen volt hogy 1 nap alatt méghozzá a kedvenc csapatomból lett egy legjobb barátom. Megaddtuk egymásnak a számunkat és mondta hogy majd hívjam fel nyugodtan majd el is ment. Aztán kipakoltam a házba amit tegnap elhanyagoltam , berendeztem a szobám majd az esti kis rutinom következett és le is feküdtem aludni.