Homecoming||ATEEZ||Wooyoungff||SZÜNETELTETVE!|

2. fejezet

A földön fekszek , mindenhol vér és sziréna hang.

-ANYAAA, APAAAA-üvöltözök 

-BÁTYUUUS-üvöltöttem eszméletlen állapotomban mire minden elsőtétült. 

Nem tudtam hol vagyok , csak azt éreztem hogy eléggé fáj mindenem , kinyitottam a szemem és egy korházi szobában ébredtem fel ahol egy nővér állt de ki is rohant , nem tudom mióta vagyok itt nem emlékszem hogy mitörtént de remélem a szüleimet és a bátyámat akarják behívni. De minden sejtésemre nem ez történt , egy orvos jött be aki nagyon szomorúnak nézett ki , féltem , féltem hogy mi történt . 

-Jobban érzed magad?-kérdezte az orvos 

-Hát , kicsit még fáj a fejem és mind két lábam 

-Értem , akkor már jobban vagy mint ezelőtt , emlékszel valamire is ? 

-Hát nem igazán , de a szüleim és a bátyám azok itvannak ? -kérdeztem félve 

-Sajnálattal közlöm hogy a szülei elhunytak , és a báttya nagyon rossz állapoban van . 

Könybe lábadt a szemem és elkezdtem sírni , nem tudtam mit kezdjek , Lehetetlen , Vagy még is igaz? 

-É..Értem , köszönöm. 

-Pihenjen,1 hét múlva haza engedjük. Én csak bólogadtam de még mindig sírtam . 

Elveszítettem a családom , a bátyám , mindenem . Mi lessz igy velem 

,,-Kicsiiim gyere -szólt anya .

-Megyeek- futottam le a lépcsőn mire valaki eltakarta a szemem . 

-Gyere ne félj - mondta a bátyám.

-생일 축하해 (saeng-il chughahae) !!!!!! -Ordítottak egszerre és megöleltek.

-Gyere te bolond - emelt fel a bátyém

-Hééé nem vagyok már kicsi - Nevettem fel 

-Fújd el a gyertyát- utasított rám viccesen én pedig elfújtam

-WHUUUUU- ordítottunk egszerre és megöleltek 

-Igérjétek meg hogy mindig velem maradtok

-Ígérjük , szeretünk Hyejin - mondták egyszerre 

-Én is szeretlek titeket ,,

Bár igy maradt volna ez mindörökké.....