Purple | Taekook

5.

Jungkook

A lila borítékkal mentem a következő órára, ami angol volt. Nem tudok semmit ezen a nyelven. Már vagy egy éve el vagyok veszve, bármit csinálok nem leszek jobb. Épphogy, megütöm a kettes szintet, amit nagyon köszönök Namjoon-nak, aki néha-néha megírja a dogáimat. De persze erről senkinek nem kell tudnia, főleg nem a tanárnak, akinek még a nevét se tudom megjegyezni rendesen. Ezért, "Mr. L" -nek hívom, ha kérdez, vagy rosszabb esetben kések az óráiról.

Gyorsan leülök a helyemre, majd elhelyezem levelemet, tolltartóm alá. Nagyon kíváncsi vagyok mi van benne, de meg kell várnom, ameddig nem kezdődik el a világ legunalmasabb órája (persze a matematika és fizika után), mivel akkor biztos, hogy a fél osztály megkérdezné, mit olvasok, a másik meg azt, egyáltalán tudok-e...

-Lesson one, situation one. Listen and repeat. -Na, itt is van az alkalom, hogy elővegyem a megmentőmet, a tolltaróm alól.

Kedves Jungkook!

Láttam tegnap, amikor olvastad a levelet. Igazából, nem hittem volna, hogy valaha észre fogod venni, a sok másik között. Először annyit láttam, hogy egyesével dobod ki a kukába a papírokat, szekrényedből. Már ott voltam, inkább elmegyek, minthogy lássam munkámat a kukában végezni.

Gondoltam leírom a gondolataim, és minden levélben mondok valamit magamról, hogy jobban megismerj. Idővel pedig a nevem is meg fogod tudni. De az még hátrébb van.

Nincs olyan sok barátom, mint a többi velem egykorúnak, mivel kissé zárkózott vagyok, plusz bárki tudna helyettesíteni... A lényeg az, hogy a legjobb barátom, teljesen az ellentétem. Hangos, mindenki kedveli, életvidám, és mindig mindenhez van kedve. Én meg itt vagyok éjfélkor, és neked írok álnévvel, amit vagy elolvasol, vagy csak elhajítasz olvasatlanul. De csak reménykedni tudok, hogy az előbbi!

-Purple

Valamiért olyan érzésem támadt, hogy tudom ki az a nagyon cserfes szájú legjobb barát. Van egy srác, aki elég szimpi, viszont annyi mondanivalója van, hogy néha emlékesztetni kell arra, a számomra teljesen normális dologra, hogy lélegezzen. Ez pedig nem más, mint Park Jimin. Lehet megkérdezem tud-e erről valamit. Nagyon szeretném tudni, hogy ki az illető. Lehet nekem is kellene valamit írni neki.

Ezzel az ötlettel léptem ki az iskola kapuin, és mentem el a könyvtárba, ahol ha nem csalódom, megtalálom Yoongi-t, aki majd segíteni fog abban, hogy mit írjak válaszképp.

Belépve az említett helységbe, szemeimet kiszúrta az a bizonyos mentazöld hajkorona. Egy köralakú asztalnál olvasott valami könyvet a zenélésről.

-Szia Hyung! -suttogtam neki, majd letettem a vele szemben lévő székre a cuccaimat.

-Jungkook, a könyvtár nem neked való! Mégis mit keresel te itt? -nézett fel rám, tányér méretű szemekkel.

-Téged, drága barátom. Segítened kell írni egy levelet! -tértem a lényegre, majd előkaptam egy tollat, és egy füzetet.

-Gondolom a kis lilának akarod odaadni. -húzta száját egy félmosolyra, majd el is kezdte mondani, hogy miket kéne leírnom. Egy óra múlva, teljesen lezsibbadt aggyal hagytuk el a könyvek birodalmát, majd beültünk egy helyre kávézni. -Na, akkor olvasd fel, mit írtál. -mondta, mand beleivott, hideg Caramel Macchiato kávéjába.

_________________

Ma nulladik órám tesi volt, fizika, aztán kémia, matek és nyelvtan... Remélem nektek sokkal jobb volt😌