Indiánok földjén (Harry Potter fanfic)

A határ túloldalán

1. fejezet

– És Alianna Bate elkapta a cikeszt! – újságolta a kommentátor a több tíz méterrel a nézők feje felett történteket. – Kétszázhetven-százharmincra győzött a Holyheadi Hárpiák csapata! Öt év után most először végre sikerült megverniük a Kenmare Kestrelst!

A lelátón felzúgott a taps, s Valentina örömében a mellette álldogáló Trevor nyakába borult, aki szorosan visszaölelte. A szakértők a bajnokság ezen meccsét mondták a legkiszámíthatatlanabbnak, és igazuk is lett. Az első perctől az utolsóig komoly küzdelem zajlott; hol a Hárpiák kizárólag boszorkányok alkotta csapata vezetett, hol ellenfelük. Valentina a mérkőzés végét már állva nézte végig. A lányok egy különösen bravúros pontszerzésekor ugrott fel helyéről, s az izgalom utána sem hagyta nyugton ülni. Kezében a bajnokság eddigi állásáról szóló füzetet gyűrögette, miközben teli torokból üvöltve, helyenként sikítva bíztatta kedvenceit. Trevor ugyanígy tett, mindössze annyi különbséggel, hogy ő mindkét félnek egyformán szurkolt. Mint azt már hónapok óta tudta, a fiú legjobban a Caerphilly Catapultsért volt odáig. Azonban a két jegyet Valentinának adta karácsonyi ajándék gyanánt, ezért választása a lány kedvencének meccsére esett. – A Caerphilly Catapults és a Holyheadi Hárpiák mérkőzésére különben is már hetekkel korábban elfogyott az összes jegy. Érted, decemberben! Pedig csak augusztus közepén rendezik meg – magyarázta Trevor, mikor – a meghívást követően – Valentina rákérdezett, miért nem kettejük imádott csapatainak összecsapására szólnak a jegyek. – Amúgy se tudhattam előre, hogy engem fogsz elhívni. Arra számítottam, a nagynénédnek adod a másik jegyet.

Diane biztos nem kísérne el, utálja a kviddicset. Szóval, rajtad kívül maximum Cori jöhetett szóba, de ő már a seprű látványától rosszul van – felelte akkor Valentina. Arról nem is beszélve, hogy az idő tájt, amikor elhívta Trevort, mugliszármazású barátnőjével éppen problémái voltak. Olyannyira, hogy hosszú hónapokig egymáshoz sem szóltak. Legnagyobb örömére, azóta rendeződött konfliktusuk; mindketten megértették a másik álláspontját, s ez sokat segített abban, hogy lépéseket tegyenek egymás felé. A békülés után kapcsolatuk hamar újra a régi lett. Ezt mutatta az is, hogy Cori önszántából, a következmények és veszélyek tudatában felajánlotta, elkíséri Peruba és segít neki a harmadik Nyom felkutatásában. Miután Trevor is így tett, a fekete szemű elgondolkodott. Bár nagyon félt, hogy barátainak baja esik, végül a szívére hallgatott, mely maga mellett akarta tudni őket. Ezen döntése azóta sem hagyta nyugodni. Egyszer úgy vélte, hatalmas bajba sodorja barátait, máskor viszont képesnek bizonyult meggyőzni magát arról, egyiküknek se fog egyetlen hajszála sem meggörbülni. Több mint egy hónap elteltével szinte már az őrületbe kergette saját bizonytalansága és érzései.

– Itt az idő – hallotta meg a fiú szavait füle közvetlen közeléből. Azonnal megborzongott. Trevor bátyjára gondolt, akit – testvéréhez hasonlóan – nagyon rendesnek és segítőkésznek ismert meg. Oliver magától ajánlotta fel, elkíséri kettejüket a meccsre – még úgy is, hogy ő maga jegy hiányában mindössze távolról figyelhette őket.

Nem érdemli meg, hogy a szülei leszidják. Nem figyelmetlenségből hagy el bennünket, hanem mi szökünk meg tőle – hunyta le sötét szemét a lány. Tudta, hogy meg kell tennie ezt a lépést, amennyiben meg akarja szerezni a Nyomot. Ahogy azzal is tisztában volt, most jött el a cselekvés ideje.

Mégsem érzett magában akkora elszántságot, amekkorára számított. Bűntudata, amit a Diane, illetve Oliver iránti érzései teremtettek, gondoskodott erről. Elvégre a fiú önzetlenül a segítségükre sietett, amikor kísérőre volt szükségük. Ez volna a hála érte, hogy befeketítik a szülei előtt? Diane pedig... Még egy hete abban a hitben utazott Malajziába, hogy unokahúgára ez idő alatt Amélie Yaxley fog vigyázni. Abba is csak nagy nehezen, Valentina hosszas kérlelése, valamint a Dewdney szülőkkel és Oliverrel folytatott személyes beszélgetés után egyezett bele, hogy eme kviddicsmeccs kivétel legyen. Miként azt unokahúgának őszintén meg is mondta, cseppet sem tetszett neki a gondolat, miszerint a lányra egy, a tizenhatodik életévét még be sem töltött fiú vigyáz. Végül mégis belement, a lány legmélyebb döbbenetére. Persze, kikötötte, hogy a mérkőzés vége után egyből menjen haza, ne tegyen semmiféle kitérőt. Ehhez képest Valentina éppen arra készült, hogy titokban elszökjön a világ másik végének nevezhető Peruba. Diane megbízott benne, ő viszont visszaélt nagynénje igencsak nehezen kiharcolható bizalmával.