The Nova City, 2021. június 14.
Szögezzük le: naplókat írni tré és ósdi, de én szeretek emlékezni. Főleg mert sosem tudni, mikor kezdődik egy új történet.
Szandra vagyok, szabadúszó kulturális újságíró. Mióta a politika telkesen bekebelezte a médiát, és mivel ettől émelygés fog el, akárhányszor csak erre gondolok, sürgősen új vizekre eveztem. A héten önéletrajzokat adtam fel, teljesen ad hoc módon megcélozva különféle vállalatokat.
Tegnap csörgött a telefon, ma behívtak interjúzni. Fene se hitte volna, hogy hasznát veszem a webes és médiás ismereteimnek!
A megbeszélt időpont ellenére háromnegyed órát várattak, majd egy köpcös, mogorva alak kísért végig a kacskaringós folyósokon, egészen hátra a sötét irodákon túli tárgyalóba. A falon kaktuszok imitálták Japán harmóniáját - tegyük hozzá, elég bénán.
Rövid, nedves kézfogások. Az egyik úgy fest, akár egy kopasz verőember Oroszországból, hájas nyakán a nedves bőr és az élére vasalt rózsaszín ing vastag aranyláncot bújtat, és hagy undorítóan szőrös mellkasába fityegni.
A másik baseball sapkát visel és napszemüveget, azt az önmagától sötétedő fajtát. Unott. Neki mindegy, kit vesz fel. A kopasz verőember dönt, távozáskor ismét kezet kell vele fognom. Viszolygok, hogy apró kezem ismét bele fog süppedni ebbe a csillogóan hájas kézbe. Rám mosolyog. Igen? Igen! Jól láttam, ez flörtölő mosoly volt. Udvariasan viszonzom, mázli, hogy ezt az arckifejezésemet valahogy mindig is flörtölésnek tekintették a férfiak.
Hazaérve letusoltam. A nyári délután napok óta hőséget nyom a városra és már reggel óta lóg az eső lába, mégsem tud leszakadni. Helyette fülledt trópusi meleg nyomja a várost, a levegő szinte áll és úgy érzed, nem történik semmi és soha nem is fog, örökkön-örökké ez az álmos pillanat fog megmaradni.
A zuhany után felpattintottam a laptopomat. Egy levél várt, a feladó ismeretlen, a levélben csupán egy link állt. Rákattintottam. Persze, óvatlanul, ha-ha, na jó, nem hazudok Neked, Kedves Naplóm. Tudod, hogy mindig vonzom a bajt... vagy a baj vonz engem mindig?
A link egy oldalra vitt, ahol öles, neon betűkkel hirdette magát egy éjszakai fotón a felirat: Red Room.
Némi tipródás után, ami néhány tizedmásodpercet jelentett, de főként a rám szakadó unalomtól fejest ugrottam a feliratra, és regisztráltam. Szandra1996 elég klasszik név lesz, úgy döntöttem, ugyanez az e-mail, s máris bent voltam az eléggé kupi jellegű vörös függöny mögött, amin hangosan felröhögtem. Azonban az oldal teljesen uncsinak bizonyult, egyedül én voltam fent, sehol nem világított egyetlen név sem. Hát erre az izgalmasnak ígérkező délutánra is ráfaragtam!
Hanyatt dőltem csokoládékrém színű párnáim közé, és az égen tornyosuló felhőket néztem, aztán egyszer csak elnyomott az álom.
YOU ARE READING
Vérvörös chatszoba
Mystery / Thriller"Minél messzebb sodródik egy ember az igazságtól, annál inkább fogja gyűlölni azokat, akik kimondják azt. " ( George Orwell )
