Vérvörös chatszoba

Bevonzás

The Nova City, 2021. június 16.

Csörgött a telefon, Bőrnyak volt az tegnapról, a tagbaszakadt orosz verőember, hogy felvettek. Holnap kellene kezdeni, jó-e nekem. 

Átfutott rajtam még egyszer a tegnapi kellemetlen szitu. Tisztában voltam vele, hogy nem csupán szimpla egoizmus, amit nyomnak, hanem vérkemény nárcizmus és más is lehet ott még...

- Ez a padló csillog. Ez mindig is csillogni fog. Ez az iroda igy tiszta. Igy emelünk fel minden porszemet, látod? - és azzal a mozdulattal az asztal alá vetette magát, nagy busa vállai alig fértek el a széles asztallap alatt is, és felkapott a padlóról egy papírfecni-darabot. - És ez nálunk mindig is így lesz. Mi mind adunk a tökéletes tisztaságra? Te adsz-e?

Tisztában vagyok Bőrnyak kényszeres OCD-jével, de ezek szerint ez az egész vezetőségre igaz.

- Mi itt mind egy nagy család vagyunk! János, az igazgató, ő ad leginkább a rendre. Ugyanígy az unokaöccs, Gergő, Donát is.

Egyszerűsítsünk: obszessziv-kompulzív zavar, azaz OCD, vagyis tisztaságmánia, ami a munka rovására megy. Értem.

Mellette Bőrnyak vizslató tekintete. Többször állt mögém, igen kellemetlenül éreztem magam, ahogyan rám néz és ahogyan a nyakamba szuszogott. De ezt talán csak beképzelem. Az OCD-t biztos nem.

Sajnos kell a pénz!

Az állást elfogadtam.

Holnap kezdek.

Tisztában vagyok azzal, hogy takarítani fogom munkaidőm egy részében, de nem érdekel. Igent mondtam az állásra.

Aznap még ötször csörgött a teló. Direkt néztem az órát: 17 óra 21 volt az első hívás után, és nem hagyta abba este fél 9-ig a hívogatást. Ugyanaz a szám világított a kijelzőn egymás után többször is: 30/240-48-15. Bőrnyak volt. Persze bemutatkozni smafu, akkora tahó. A cégnevet mondja mindig, CyberLink KFT, de megismerem kellemetlenül szuszogó, zsíros hangját. Pfujj.

Magyarázkodott az elődömről, az egyik hívásban azt vesézte hogy kirúgták. A következő hívásban ütötte ezt a szövegét azzal, hogy még nem rúgták ki, ott dolgozik fél éve, de próbaidőn van - ahhoz képest, hogy főnök, fogalma sincs a próbaidő fogalmáról - jegyeztem meg magamban. Aztán újra és újra az előző srácról beszélt nekem zagyvaságokat, nem értettem miért. Igen kényelmetlennek éreztem, és időhúzásnak az egészet, köze nem volt a realitásnak a mocskolódásaihoz, előre mosta magát és a céget tisztára. Mi ez úgy mégis? Miért van erre szükség? Tűnődtem... Rosszat sejtettem...

Este, amikor már megelégeltem a folyamatos és cél nélküli hívásokat, kikapcsoltam a telefonomat. Felpattintottam a laptopot és utána néztem a cégnek: utca, házszám, kinézet, céginformációk letöltése. Kis, kétszemélyes cégként van fent a neten, nem túl erős tőkével rendelkező kisvállalatként. Ez így korrekt annak a fényében, hogy családi vállalkozásnak írták le nekem. Semmi gyanúsat nem találtam. 4,4 csillag Google-n, persze akadnak 1 csillagot adók, de sok 5 csillagos ellensúlyozza őket. Mindig mások.  Minden cégnek vannak ellenlábasai, ez úgy gondolom, természetes.

Apró ablak jelent meg a jobb oldalon a kijelzőn. A Red Room volt az. Levelem érkezett. Kíváncsian nyitottam meg a weblapot. A tegnapi pangás után 5 név világított már a Red Room chatfelületén. Az egyiküktől levelem érkezett. Tétován nyúltam az ikon felé, szinte úgy éreztem, jó levezetése lesz a napnak egy kis beszélgetés egy idegennel. 

Megnéztem a feladót: John46  volt. Klasszik boomer név! Nevettem fel.

A levél egy unalmas üdvözlő levél volt, a szerver nevében megköszönte hogy elfogadtam a meghívójukat az oldalra és jó csetelést kívánt.

SzGrg25, HB48, ZSEBhokizzunk, HitlerÖrök és SzEndre nevei nem ígérkeztek túl jó társaságnak. Klasszikus anonimitás illetve a személyiségjegyek túlzott felnagyítása - vontam le a következtetéseket. Egyik sem érdekes. 

Érdektelenül csuktam le a laptopot.

A monszun előtti esőkre emlékeztető időjárás ma sem akart elmúlni, a felhők alacsonyan nyomták a várost, titokzatos hangulatba burkolva azt.