~YOU'VE GOT A NEW MESSAGE FROM HARRY STYLES~

part 24- Epilógus

Lisa Scott naplója:

Huh, hát ide sem írok sokat...

Ebbe a rózsaszín, lovas füzetbe utoljára 15 évesen írtam. És igen, azóta nem történt semmi izgi dolog. Ide csak a legnagyobb fordulatokat, változásokat írom le az életemből. 4 éve volt az első csókom... Ja, látjátok, micsoda fordulat. Akkor fontos volt... A mostanihoz képest semmi. Mert igen, most, 19 évesen újabb idevaló dolog történt velem. Szerintem még sosem sírtam, miközben ebbe a naplóba írtam. Mindig fülig érő vigyorral körmöltem. Na hát akkor ideje elkezdeni a szomorú dolgokat is leírni!

2 napja történt... Éjjel volt, hajnali 3 körül, de Emmánál aludtam, így virrasztottunk. Betakarózva néztük a laptopja képernyőjét, amin a Dirty Dancing képkockái villantak fel sorban. Leégett pattogatott kukoricát zabáltunk, és a már százszor látott filmen izgultunk századjára. Egy átlagos hétvége Emmával...

Megcsippant a telefonom, amit már nem furcsállottam, hiszen amióta Harry-vel beszélünk, azóta bármilyen napszakban jöhet üzenet. És igazam lett. Bár ne lett volna igazam...

Az üzenetek szerintem örökre a fejembe vésődtek, így inkább le se írom. Úgyis tudom. Igen, letiltott. Életemben először várok arra, hogy valaki rámírjon, életemben először vágyok arra, hogy találkozzak egy emberrel a Föld másik oldaláról, életemben először szeretek bele egy fiúba... És ő letilt. Köszönöm élet, de tényleg!

Emlékszem, amikor kiírta a telefonom, leblokkoltam. Tátott szájjal meredtem a kijelzőre, egyszerűen képtelen voltam elhinni. Gondoltam véletlen volt, félrenyomta... De nem. Harry tényleg letiltott. Még most is könnyek szöknek a szemembe.

Harry. Edward. Styles. Letiltott. Örökre. Nem véletlenül. Örökre. És ezzel véget vetett a... A nem is tudom minek. Csak olyan jó volt, hogy valaki gondol rám, hogy valaki érdeklődik irántam, és később be kellett, hogy valljam magamnak, hogy én is érdeklődtem iránta. Túlságosan is.

A sokk után, ugyanúgy, mint most, rekordidő alatt megtelt a szemem a sós cseppekkel, és zokogni kezdtem. Mérhetetlenül zokogni. Emma meg csak értetlenül nézett rám. Megállította a filmet, és kivette a kezemből a telefont. A szájához kapott, és próbált vigasztalni. Hát nem jött össze. Az egész éjjelt végigpityeregtem, reggel pedig, mint egy zombi, úgy mentem le Emma anyukájához, aki ugyan nem tett megjegyzést a kinézetemre, de éreztem magamon aggódó tekintetét. És ez volt az első napom Harry nélkül. Mert nem, utána sem vonta vissza, hanem ugyanúgy, bármikor ránéztem, nem bírtam neki üzenetet küldeni.

Bazdmeg Harry Styles! Miért hagytad, hogy beléd szeressek?! És aztán miért ültettél fel?! Miért törted icipici, összeragaszthatatlan darabokká a szívem?!

A hírek mind róla szólnak, hogy átverte a rajongóit, és sorra követték ki. Ha az ő helyében lennék, megérteném, hogy kiakad. De nem is magyarázhattam el, hogy nem én voltam! Fogalmam sincs ki volt! Aznap nálam se volt a telefonom! Szerelőhöz vittük.

Bakker! A szerelő! Nincs kód a telómon...

A kurva életbe!