Képzelet vagy Valóság? [+18]

Kristálypiramis a Bermuda-háromszögben

Bermuda-háromszög. Elég csak ennyit mondanunk, és máris mindenkinek eszébe jutnak a rejtélyes fények, nyomtalan eltűnések, téridő anomáliák, elveszett órák, különös víz alatti romok és számos más történetek, amik ehhez a majdnem háromszög alakú területhez kapcsolódnak.

Az Egyesült Államok keleti partvonala mentén található hely, mindenkinek megmozgatja a fantáziáját, ám kevesen mernek odamenni. Nem olyan régen amerikai és francia kutatók odamerészkedtek a Bermuda-háromszöghöz, és hihetetlen dologra, egy hatalmas kristálypiramisra bukkantak az Atlanti-óceán 2000 méteres mélységében.

A szenzációval kapcsolatban a híres látnokot, Edward Cayce-t idézték, mert ő volt az, aki azt jósolta, hogy az ezredfordulót követő években újra feltűnik Atlantisz. Sokan ezért úgy gondolják, hogy a Kristálypiramis, ami nagyobb minden egyiptomi piramisnál, annak a bizonyítéka, hogy létezik az elsüllyedt Atlantisz.

Ahogy lenni szokott, elindultak a találgatások. Ezek során derült ki, hogy már Kolumbusz is beszámolt arról, hogy a három hónapos hajózása során, különös fényeket látott a legénységével az éjszaka a Bermuda-háromszög környékén. Kolumbusz ezt így írta le:

„Az éjszaka nappallá lett; a hullámokból kiragyogó fény mellett könyvet olvashattunk a fedélzeten. Mindnyájan a fedélzetre szaladtunk és rémülten állapítottuk meg, hogy hajónkat alulról rengeteg fénykör világítja meg, amelyek ráadásul körbe-körbe forogtak. A fényküllők hol az egyik, hol a másik irányba futottak, mintha emberi kéz irányította volna őket. Gáspár atya a Szent Evangélium egy részletét olvasta fel hangosan, akárha maga Szent János űzné el az ördögöt. Amikor szavaiban odáig jutott, hogy 'a fény pedig sötétségben világít', a fénykörök szétestek, majd kialudtak és szinte a mélybe hulltak, eltűntek. Utána még sokáig töprengtünk, mi lehetett ez, de senki nem volt képes megfejteni a rejtélyt."

Az említett fehér fényeket, amik általában pár száz méteres vagy több kilométeres kiterjedésűek, már évszázadok óta észlelik a Bermuda-háromszög környékén, s ugyanilyen régóta sejtik az emberek, hogy a fények az óceán mélyéről valamilyen tárggyal kell, hogy kapcsolatosak legyenek.

A jelenséget rendszerint kevesebb, mint huszonnégy óráig lehet látni, azonban annyira feltűnő, hogy a világűrből is észlelhetőek. A fehér fények úgy néznek ki, mintha valami tejfehér köd mozogna a vízfelszín alatt, mely fehérré, ezüstössé színezi az óceánt.

Dr. Ray Brown természetgyógyász a barátaival a bahamai Berry szigettől mintegy harminc kilométerre búvárkodott 1970-ben. Az egyik merülés során Brown elszakadt a társaitól, akiknek a keresése közben, furcsán világító, piramisszerű építményre lett figyelmes, az óceán 30-40 méteres mélységében.

A természetgyógyász beszámolójából az derült ki, hogy a piramis legalább száz méter magas lehetett és tökéletesen sima, kristályos anyag borította. Az építmény enyhe derengéssel világított, fehéressé festve az egyébként vaksötétet.

Brown két nyílást fedezett fel a piramison. Ezek egyikén bejutott a piramis belsejébe, ami egy teljesen tiszta, tengeri növényektől és állatoktól mentes, terembe vezette, aminek falai is homályos fehérséggel világítottak, derengtek, ahogy a piramis külseje is.

A természetgyógyász a terem közepén talált egy vörös kőalapzatot, amin furcsa fémszerkezet emelkedett a mennyezetig. Annak a tetején egy nagyjából 30 cm átmérőjű kristálygömb foglalt helyet.

Brown nem időzhetett tovább a piramisban, mert vészesen fogyott a levegője, úgyhogy lefeszítette a gömböt, és távozott. A leletről senkinek sem beszélt 1975-ig, mert félt, hogy a hatóságok elveszik tőle.